Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
SÖRIPAR 531 Az államosítás után 1948 márciusában a sörgyárak is állami tulajdonba kerüllek. A söripar termelésének szervezését és irányítását 1948-tól az illetékes minisztérium keretében működő Sör-. Maláta- és Édesipari, később Söripari Igazgatóság végezte, és minisztériumi középirányító szervként látta el az iparág irányítását és felügyeletét. 1949 májusában újabb változás történt, felosztották a részvénytársaságokat. Három önálló sörgyár alakult az országban. Kőbányán a meglevő négy vállalat — a Dreher—Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőző, a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt., a Fővárosi Serfőző Rt. és az Export Magvar Malátagyár — összevonásával megalakult a Kőbányai Sörg)'árak Nemzeti Vállalat, Pécsett a. Pannónia Sörgyár Nemzeti Vállalat, Sopronban a Soproni Sör- és Malátagyár Nemzeti Vállalat. A Kőbányai Sörgyárak Nemzeti Vállalat keretébe tartozott a nagykanizsai Király Serfőzde is. A Söripari Központ azonnal megszüntette a sörgyárak sokarcúságát, leválasztotta a söripar jellegétől eltérő gyógyszer-, cukorka-, kávészer-, szappan-, konyak-, likőr-, textil-, szállodaipari tevékenységeket. A leválasztott üzemek 1949. július 1-től — szakmai jellegüknek megfelelő ágazatba sorolv a — általában önálló vállalatként működtek. így mint új vállalat dolgozott tovább a Kőbányai Gyógyszergyár, a Kőbányai Cukorkagyár, a Budapesti Keksz- és Ostyagyár, a Növényolaj- és Szappangv ár, a Bor- és Gvümölcsszeszfözde és a Kőbányai Textilművek. A szállodákat a szálloda-, illetve a vendéglátóiparhoz csatolták. Néhány üzemet teljesen megszüntettek, mert a megmaradt országos kapacitás elegendőnek látszott az igények kielégítésére. A megszüntetett Szent István Tápszerművek helyén létesült később az ORION Rádió és Villamossági Vállalat. A három önálló vállalat között — ellátás szempontjából — körzetekre osztották az ország területét. A legnagyobb rész ellátása természetesen a kőbányai vállalatra jutott. A szakosítással egy időben távlatilag úgy- vélték, hogy az ország három gvára — esetleg az összevont kőbányai egymagában — elegendő lesz a lakosság sörigényének kielégítésére. Akkor hosszú távon évi 600 ezer hektoliter mennyiségben határozták meg a szükségletet. így az 1935 óta üzemen kívül álló Fővárosi Sörfőzőt — amely a legkorszerűbb és alig használt berendezésekkel volt felszerelve — átadták a konzerviparnak, s helyén megalakult a Budapesti Konzervgyár. A sörigény azonban a tervezettnél lényegesen jobban emelkedett, így ez a döntés helytelennek bizonyult. Ekkor azonban már csak a malátagyárat és a főzőházat lehetett megmenteni a söripar részére. A szakosítással járó átalakulás némi visszaesést okozott a sörtermelésben, de ez csak átmeneti jellegű volt. A Kőbányai Sör- és Malátagyár az ország legnagyobb söripari vállalatává vált, s 1949-ben 414 ezer hektoliteres sörtermelésév el az összes sörtermelés 88%-át adta. Az államosítással együtt új szellem kezdett kialakulni a gyárakban. Az addigi
