Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
530 SÖRIPAR Erjesztőpince — vasbetonkádakkal Forrás: Homolya Károly magángyűjteménye gyártásnál keletkezett sörtörkölynek az állattenyésztés beindulásánál volt jelentős szerepe. Beindultak a sörgyárak egyéb profiljai is, a keksz-, a csokoládé-, a kakaó- és a cukorkaüzemek, a konyak-, a rum- és a likőrgyártás, az olaj-, a szappan-, a kávészergyár és a textilüzem is. Alapvető cél volt, hogy a termelőmunka megindításával minél több munkaalkalmat teremtsenek, és javítsák a lakosság ellátását. A felszabaduláskor a vidéki sörgyárak (Pécs, Sopron) is leromlottak, elhanyagolt állapotban voltak. Az első hónapok itt is a gyárak javításával, újjáépítésével teltek el, s a kőbányai gyárak segítették a megindulásukat. Termelésük még 1946-ban sem volt jelentős, csupán 10 ezer hektoliter. A magyar söripar termelése 1947-ben kezdett fellendülni. A sörértékesítést mintegy 300 sörnagykereskedő és 25 saját sörraktár végezte. Létrehozták a központi kereskedelmi szervezetet és az im. apparátszerelő központot. Ezek biztosították a vendéglátóipari hálózat sörellátását és a sörcsapoló készülékek (apparátok) működésének műszaki feltételeit. Az ország gazdasági helyzete javult, lassan megindult a söripar fejlődése. Az ország sörtermelése 1947-ben már elérte a 400 ezer hektolitert, amelynek 27%-át a Polgári, 58%-át a Részvény Sörgyár adta, vagyis a kőbányai gyárak biztosították az ország sörforgalmának 85%-át
