Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
528 SÖRIPAR eladási irodát tartottak fenn. Később ez az iroda megszűnt, és a vállalatok külön-külön foglalkoztak az exporttal. A magyar maláta eleinte főként Nyugat- Európába, később Amerikába, Ázsiába, Afrikába, sőt Ausztráliába is eljutott. Komoly kiviteli üzletág lett a malátaexport, jelentős helyet foglalt el a világkereskedelemben. Magyarország kedvező természeti adottságai és az élenjáró termesztési módszerek ugyanis kiváló minőségű sörárpát biztosítottak. A nagy mennyiségben termett, jó sörárpából a kőbányai sziklapincékben szakszerű malátagyári munkával, az akkori színvonalnak megfelelő technikai berendezéssel, kiváló minőségű malátát állítottak elő. A malátaexportot — bár fokozatosan csökkenő mennyiségben — a II. világháború alatt is folytatták. A Deutsch Malátagyár Rt. ebben az időben változtatta meg cégének nevét Export Magyar Malátagyár Rt.-ra. A II. világháború később teljesen visszavetette a malátaexportot, mert a háború miatt a sörgyárak fokozatosan elszigetelődtek vevőiktől, nehéz volt a csomagolóanyagok beszerzése, főleg a tengeren túli szállításokhoz. A sziklapincékben a németek repülőgépgyártásra rendezkedtek be. A komlóval egészen másként alakult a helyzet. Az I. világháború kitöréséig sikerült az országban a komlóterületet úgy megnövelni, hogy exportálni is lehetett. Az I. világháború után azonban — elsősorban a területváltozás következtében — a komlóterület lecsökkent, és alig érte el a 80 katasztrális holdat. A hazai komlószükségletet még az erősen lecsökkent sörtermeléshez sem tudták kielégíteni, így az ország a két világháború között komlóbehozatalra szorult. Fellendülés a felszabadulás után A II. világháború utáni helyzet A felszabadulás időszakában a magyar söripart — az ország jelenlegi területén — a következő vállalatok képviselték: a Dreher—Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. (jelenleg a Kőbányai Sörgyár I. és II. telepe), a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. (jelenleg a Kőbányai Sörgyár IV. telepe), az Export Magyar Malátagyár Rt. (jelenleg a Kőbányai Sörgyár III. telepe), továbbá a pécsi Pannónia Sörgyár Rt. és a Sopron—Kőszeg Polgári Serfőzdék Rt. Nem működő vállalatként fennállt a Fővárosi Sörfőző Rt. (jelenleg a Kőbányai Sörgyár V. telepe, illetve a Budapesti Konzervgyár), amelynek termelését 1935-től megszüntették, és a Király Serfőzde Rt., Nagykanizsa. A felszabadulás kifosztott, romba döntött országot talált. A harcok a sörgyárakat sem kímélték, különösen a kőbányai gyárakat érte nagy veszteség. A kőbányai sziklapincék jó szolgálatot tettek Kőbánya lakosságának a bombatámadások idején, mert biztos menedéket nyújtottak. A gyári épületek, bérén-
