Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar

Malátagyártás a kőbányai sziklapincében Forrás: Dreher gyárismertető füzet palackokba fejtették és úgy értékesítették. A szabály az volt, hogy mindenki csak a saját dombornyomású üvegét használhatta. Üveghiány esetén azonban a sörnagykereskedők eltértek ettől, és így a fogyasztó sokszor nem tudott el­igazodni a palackozott sörök között. A sörgyárak harcoltak az egységes — dom­bornyomás nélküli — üveg bevezetéséért, amit mindenki saját címkéjével lát­hatott el. Erre azonban csak az I. világháborút megelőző években került sor, amikor a káposztásmegyeri üveggyárban megindult a hazai üveggyártás. Eb­ben az időben kezdődött a Budafoki úton a hazai koronadugó-gyártás angol lemezből és parafából. Az E világháború kitörése megállította az akkor már virágzó söripar fejlődé­sét. Az első év végén a termelés ugyan még elérte a korábbi évek színvonalát, de 1916-tól kezdve a háborús idők anyaghiánya a sörfőzés területén is jelent­kezett. A közélelmezés biztosítására korlátozták a sör- és malátagyártáshoz fel­SÖRIPAR

Next

/
Thumbnails
Contents