Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
524 SÖRIPAR használható árpa mennyiségét. Az árpa beszerzését maximálták, de még a beszerzett mennyiséget sem engedték feldolgozni, tartalékolni kellett. Ugyanakkor egyelőre megengedték a cukor használatát a sörfőzéshez. Az árpa jelentősen korlátozott mennyisége, később a cukor és más anyagok sörfőzéshez történő felhasználásának megtiltása következtében a termelés annyira lecsökkent, hogy a háborús körülmények miatt erősen megcsappant sörkeresletet sem tudták már kielégíteni. A sörgyárak különféle pótanyagok (csicsóka, kukorica) használatával és a sörök extrakttartalmának csökkentésével igyekeztek a termelést fenntartani. A gyártott sörök végül igen gyengék, csupán 5—6 Balling-fokosak voltak. Magyarország sörtermelése a háború végére annyira lecsökkent, hogy a félmillió hektolitert sem érte el. A háború alatt mindinkább elterjedt az ún. sörpótló italok gyártása. Ezek előállítását rendeletileg a sörfőzdékre korlátozták, és pénzügyminiszteri engedélyhez kötötték, úgyhogy csak sörpótló jelzéssel lehetett forgalomba hozni. Hanyatlás a két világháború között A sörtermelés lehetőségeinek megváltozása A trianoni békeszerződés következtében Magyarországon kevés iparág került olyan nehéz helyzetbe, mint a söripar. A fővárosi nagy sörgyárak az ország termelőképességének 75%-át képviselték. A többi gyárral együtt a trianoni Magyarországon maradt a sörgyártás kapacitásának 85%-a. Az ország lakossága 18,3 millióról 7,6 millió főre csökkent. Megmaradt azonban az ország területén levő hegyi szőlők fele, a homoki szőlők mintegy 90%-a. Az Osztrák—Magyar Monarchia közös vámterülete megszűnt, és a bortermelés kivitele egyelőre lehetetlenné vált. A nagy borkínálat lenyomta a bor árát, ami a sör iránti kereslet jelentős csökkenését okozta. A magyarországi borfogyasztás a háború előttinek kétszeresére emelkedett. A söripar termelésének és fejlődésének alakulását mindig erősen befolyásolta az adott időszak gazdasági helyzete. Szűkös helyzetben ugyanis a lakosság sörigénye csökkent, fellendülés idején pedig emelkedett, így a termelés is az igényeknek megfelelően hullámzott. Ez a jelenség megmutatkozott a háború utáni években, évtizedekben is. A Trianon utáni területen a háború előtt 19 sörgyár volt, amiből a húszas években 13 folytatta tovább addigi tevékenységét, köztük az 5 budapesti, valamint a mai nagykanizsai, pécsi és soproni sörgyár. A lakosság jelentős csökkenése és a rossz gazdasági helyzet következtében az ország sörtermelése a háború előttinek alig 15%-át érte el. A nehéz helyzetet tovább fokozta a söradó jelentős felemelése és az általános forgalmi adó bevezetése. A gazdasági helyzet fokozatos javulásával együtt emelkedett a sör iránti igény, s ennek következtében a sörtermelés is. A legmagasabb szintet a II. világháború kitöréséig 1926— 1927-ben érte el, csaknem 700 ezer hektoliterrel, a fejenkénti sörfogyasztás mint
