Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
522 SÖRIPAR lógiai, gépészeti berendezéseket alkalmazta. Az áruszállítás lehetőségei is egyre javultak, s így — leküzdve a távolságot — viszonylag közelebb került egymáshoz a termelés helye és a fogyasztópiac. Ez kedvezett a fővárosi nagy gyáraknak, s így véglegesen létrejött a sör- és malátagyártás tekintetében a fővárosi nagyipar, amely hosszú évtizedeken keresztül — egészen napjainkig — meghatározó szerepet játszott. Az 1913—1914-ben termelt 3,2 millió hektoliter sör 75%-át a fővárosi sörgyárak állították elő. A sörgyáraknak több mint fele azonban olyan kisüzem volt, amely évente csak 4000—5000 hektoliter sört termelt. Összes termelésük sem volt jelentős; az ország sörtermelésének csupán 6%-át adták. Sör- és malátakereskedelem A fejlődő magyar sörgyártásnak állandóan konkurenciát jelentett a külföldi — főleg az osztrák — sör. A magyar sör azonban állta a versenyt, és a XX. század első évtizedében már több nemzetközi nagydíjat kapott. Ilyen volt például a Szent István Dupla Maláta Sör, a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. terméke. A nemzetközi elismerések révén sor került a magyar sör exportjára is. Ez a mennyiség nem volt ugyan jelentős, az I. világháború előtti években átlagosan csupán 80 ezer hektoliter, de a magyar sör megjelent több ország vendéglőinek asztalán, és sikert aratott. A sörexportnál azonban jóval nagyobb volt az ország sörimportja, amely 1913-ban már csaknem elérte a 600 ezer hektolitert. A behozott áru túlnyomó része Ausztriából érkezett, ahonnan természetesen vámmentesen szállíthatták be a sört, és főleg az ország nyugati részeit árasztották el a kisebb Balling-fokú, olcsóbb sörökkel. Magyarországon ekkor főleg erősebb söröket gyártottak. Ez az árában is megmutatkozott, így a magyar sör viszonylag drága italnak számított. Ha a sörexport nem is volt számottevő, a maláta kivitele ebben az időszakban már jelentős mennyiséget ért el. A termelt malátának mintegy felét exportálták, ez éves átlagban mintegy 40 ezer tonnát tett ki. A maláta nagy részét először a nyugat-európai országokba szállították, később — főleg az európai vámok nagyarányú emelkedése miatt — növekedett a Dél-Amerikába és Dél-Afrikába exportált maláta mennyisége. A legnagyobb exportáló a Deutsch Malátagyár volt, de jelentős exportot bonyolított le a Dreher gyár is, amely sziklapincéiben szintén kiváló minőségű malátát állított elő. A maláta mellett igen jelentős volt a sörárpaexport is. A sör- és malátaexporton kívül a sörgyárak — különösen a nagyobbak — nem foglalkoztak a sör közvetlen eladásával. A forgalmazást főleg a sörnagykereskedok végezték. Minden nagyobb gyárnak megvoltak a maga sörnagykereskedői, ezenkívül saját sörraktárral is rendelkeziek a főváros különböző pontjain és a nagyobb vidéki városokban. Ezek a raktárak többségükben nemcsak eladással foglalkoztak, hanem termelőtevékenységet is folytattak. A gyárból hordóban érkezett — vásárolt — sör egy részét kis kézi fejtőkészülékekkel
