Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar

Söripar

521

A Fővárosi Sörfözö Rt. építkezése, 1913 Forrás: Söripar, 1914. január

általánosan javuló gazdasági helyzet. A fejenkénti sörfogyasztás ekkor mintegy 16 liter fő volt évente. A XX. század első évtizedében a gazdasági fellendülés hatására tovább fejlődtek a nagy sörgyárak, és egyre jobban uralták a piacot. A technika rohamos fejlődése következtében valamennyi nagyobb sörgyárban újabb berendezések beszerzésére volt szükség, ezért a tőkeszükséglet is egyre nagyobb lett. A Dreher Sörgyárat 1907-ben részvénytársasággá alakították át, és ettől kezdve a vállalat Dreher Antal Serfőzdéi Rt. néven működött. A Haggenmacher család a budafoki gyár mellett Kőbányán 1912-ben új gyárat épített. Ez a gyár — bár viszonylag kis kapacitású volt — igen modern berendezésekkel működött. A cég neve ekkor változott meg Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt.-ra. A Pécsett ma is működő sörgyár 1911-ben alakult át Pannónia Serfőző Rt.-gá. Jelentős rekonstrukciót, bővítést hajtott végre. Kőbányán 1912-ben újabb gyárat alapítottak. A Hazai Bank Rt. a Deutsch Ignác és fia céggel együtt megalapította a Fővárosi Serfőző Rt.-ot. A gyárat a legmodernebb berendezésekkel szerelték fel, és 1914-ben már termelni kezdett.

A gazdasági fejlődés természetes velejárója volt a sörgyártás további koncentrálása és a nagyobb gyárak egyre jelentősebb mértékű fejlesztése. Ekkor került rekonstrukció alá a legnagyobb kőbányai gyár, az Első Magyar Részvényserfőzde is, amely az eddigi évi 600 ezer hektoliterről 1 millió hektoliterre növelte termelőberendezéseinek kapacitását, és az akkor legmodernebb techno