Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
Söripar 517 gépi erőt, míg pl. Németországban csak az üzemek 31%-ában. A gépesítés aránylag magas fokán kívül azonban az is tény, hogy Magyarországon a koncentráció jóval nagyobb mértékű volt, és lényegesen nagyobb gyárak uralták a piacot. A gépesítettségi ellátottság adata azonban csak az átlagot mutatja, és nem adja meg az egyes gyártási folyamatok gépesítettségét. A malátagyárakban például még csak tisztító-, osztályozó- és portalanítóberendezések voltak. A csíráztatáshoz kapcsolódó zöldmaláta-forgatást kézi erővel végezték, csupán két malátagyár rendelkezett mechanikus forgatóberendezéssel. A malátaaszalókon is többnyire kézzel történt a forgatás, így az aszalókon levő maláta kezelése a magas hőmérséklet miatt rendkívül egészségtelen és nehéz munka volt. A sörfőzőüstökben többnyire közvetlen tüzeléssel főzték a sört, a sörlé hűtését pedig elsősorban nagy felületű hűtőbárkákon végezték. A hűtőbárkák közül a régebbiek vörösfenyőből, az újabbak vasból készültek. Ezek mellett a gyárak nagy része rendelkezett már olyan hűtőberendezéssel, amely gyorsan lehűtötte a sörlevet az erjedés hőmérsékletére. A kőbányai nagy gyárakban már gőzfűtésű sörfőzőüstök is voltak. Az erjesztőkádak és az ászokhordók fából készültek, és belsejüket különleges „sörszurokkal" vonták be. Az ászokpincékben a sör hűtését az ászokhordók állandó friss vízzel történő Palackáztató, -mosó és -öblögető készülék az 1910-es évekből Forrás: Söripar. 1914. augusztus
