Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
516 SÖRIPAR ] Az Első Soproni Serfőzde és Malátagyár az 1920-as évekből Forrás: a Soproni Sörgyár gyűjteménye sére emelkedett. A termelés főleg a budapesti nagy sörgyárakra koncentrálódott. Ezek adták az ország sörtermelésének több mint 60%-át, és mintegy kétezer munkást foglalkoztattak. A nagy sörgyárak mellett mintegy húsz, akkor közepesnek mondott sörgyár működött, amelyek évente 10 ezer hektoliter fölötti mennyiséget termeltek. A többi kis serfőzde átlagos évi termelése nem érte el a 2000 hektolitert. Ezek a kis üzemek a XIX. század első felében létesültek, és a berendezésük is az akkori viszonyoknak megfelelő volt. Korszerű technikával csak az a mintegy 25 sörgyár rendelkezett, amely a század második felében létesült. Ezek közül is a nagyobbak a század utolsó évtizedében már átalakításokat, bővítéseket hajtottak végre, új gépeket, berendezéseket szereztek be, hogy a piacon állni tudják a versenyt. A sör- és malátagyártás területén ugyanis a jelentősebb technikai és technológiai fejlődés a múlt század hatvanas éveiben kezdődött meg. Később — és főleg a század utolsó évtizedében —- a sör iránti kereslet ugrásszerű növekedésének és a közös vámterületen korlátlanul érvényesülő osztrák verseny hatására a technikai fejlődés jelentősen felgyorsult. Magyarország iparának gépesítési fokát abban az időben az egy üzemre jutó lóerőszámmal mérték. Az országban akkor egy sör- és malátagyári üzem átlagosan 57 lóerővel rendelkezett. Az akkori sörgyárak 83%-ban használtak már
