Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
SÖRIPAR 513 1867-ben ő vette meg — a híres szállodás Frohner családtól — a budafoki sörüzemet. A XIX. század utolsó évtizedeiben a kis serfőzdék egymás után csukták be kapuikat, mivel a korszerű serfőzőházak — gyárak — már nagy mennyiségű sört tudtak sokkal gazdaságosabban termelni. így míg 1851-ben Magyarországon, Horvátországban és Szlavóniában 773 serfőzőház termelt — csaknem 400 ezer hektolitert—, addig 1880-ban már csak 140 működött. A magyarországi sörtermelés a XIX. század második felében általában emelkedett, de időnként jelentős visszaesés következett be. Különösen így volt ez az 1873-as túltermelési válság idején, amikor a lakosság vásárlóereje jelentősen csökkent, a sör ára pedig a nagyobb adóteher miatt emelkedett. (Az eladott sör után adót szedett az állam és a földesúr. Ez utóbbit földesúri regálénak nevezték. Az állami adó és a földesúri regále együttesen csaknem annyit tett ki, mint jó szüret után a bor ára.) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1877-ben kiadott jelentésében ezt írja: „a ser hazánkban mint nagy mennyiségű bort és gyümölcsöt termő és sok pálinkát fogyasztó országban csak luxus ital és a serfőző ipar az eddigi tapasztalatok szerint éppen ezért talán soha nem fog cly nagy kiterjedést nyerni, mint Ausztriában és Európa többi nyugati államaiban. A serfőzés nálunk sokkal több költséggel is jár, mint a velünk erősen versenyző Ausztriában.” Ennek okaként azt hozza fel, hogy Magyarországon a nagy serfőzdék távol estek az árpa és a komló termelési területétől, jóval nagyobb volt az adó és a munkások bére. Minden nehézség ellenére a múlt század utolsó évtizedeire Magyarországon kialakult a nagyipari jellegű sörgyártás, és az ország sörtermelésének 60%-át néhány nagyüzem adta. A söripar mégsem számított jelentős iparágnak sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nagyobb mennyiségű és olcsó bort termeltek, így a lakosság többsége ezt itta. Az ország akkor még az ipari fejlődés kezdetén állt, kevés volt a tehetős városi lakosság, aki meg tudta volna vásárolni a sört. Ezenkívül az osztrák sörgyárak nagy mennyiségű, olcsóbb sört szállítottak be, és ezek komoly versenyt jelentettek a magyar söröknek. Gyárépítési láz A múlt század utolsó évtizedében nagy fordulat következett be a sörpiacon. A filoxéravész következtében ugyanis másfél évtized alatt kipusztult a szőlőültetvények kétharmadai így a borárak nagyon megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan megnőtt a kereslet a sör iránt, és a sörtermelés Magyarországon az osztrák sör jelentős behozatala ellenére is emelkedni kezdett. A tőkések érdeklődése is a sör- és malátagyártás felé fordult. A meglevő sörgyárak — elsősorban a kőbányai Dreher —jelentős bővítést hajtottak végre. 1892-ben a Leszámítoló Bank a Pesti Magyar Ipar és Kereskedelmi Bankkal és a Tószeghy
