Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
510 Boripar Iában acéltartályokkal fejlesztik, az állami gazdaságok területén 1979 és 1984 között arányuk 22%-ról 40%-ra nőtt, emellett szinten tartották az ászokteret is (arányuk változatlanul 17% maradt) úgy, hogy az állami gazdasági tárolókapacitás öt év alatt 220 millió literről 320 millió literre emelkedett. Kiemelten kezelik a műszaki fejlesztésben a tisztítási módszerek, a labortechnika és a minőségvédelem folyamatos fejlesztését. Az 1970-es években gazdasági társasági csoportosulások alakultak szőlőtelepítésre és árusításra, valamint szolgáltatásra. A taggazdaságok eszköz- és áruarányos eredmény-visszatérítésben részesülnek, így érdekeltté válnak a vertikum főbb fázisában, a borászati tevékenység és a forgalmazás eredményeiben. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a borágazat komplex eredményessége. így biztosított a harmonikus fejlődés, a versenyképesség, mivel ebben az adott borvidék vagy ezen belül egy-egy mikrokörzet minden szektorú gazdasága érdekelt. A fejlesztés ezen irányzata intenzívebb formában napjainkban tovább folytatódik. Borversenyek rendezése A termelési és értékesítési kérdések mellett szükséges megemlékezni a borpropagálás és a borversenyek történetéről. A felszabadulás után Budapesten hat nemzetközi borversenyt rendeztek (1958, 1960, 1962, 1964, 1966 és 1969), a hetedik a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal által Budapesten 1972-ben rendezett első világverseny volt. A felszabadulás után az első hazai Országos Borversenyt 1955-ben rendezték, és ennek az Országos Borminősítő Intézet adott helyet. Az ezt követő országos borversenyeket (1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1961, 1962, 1963 és 1964) többnyire Budapesten, kisebb részüket vidéken rendezték meg. Az utóbbi időben a következő időpontokban és helyeken rendeztek országos borversenyeket: 1967-ben Kecskeméten, 1969-ben Egerben, 1971-ben Sárospatakon, 1974-ben Balatonfüreden, 1976-ban Szekszárdon, 1978-ban Kecskeméten, 1980-ban Budapesten (Vajdahunyad vára), 1982-ben Noszvajon (Eger), 1984-ben Székesfehérvárott, ezt a XIX. Országos bor- és IV. üdítőital-versenyként tartjuk számon. Összegezve megállapítható, hogy a szőlő és a bor a magyar ember élettörténetének állandó velejárója és kísérője századokon át. Borgazdaságunk állapota tükrözte a magyar gazdaság helyzetét évszázadokon keresztül, és így van ez napjainkban is.
