Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
Boripar 509 latos közép- és hosszú távú kapcsolatok kiépítésére rendezkedett be. Ez megegyezik az egész mezőgazdaságra érvényes célkitűzéssel, amely szerint a realizálható végtermék integrálja a termelést. Ez a borászatban megkövetelte az eredetvédelmet, az erre épülő minőségi termelést, a választék bővítését és gazdasági oldalról is a javuló piaci versenyképességet. Az állami gazdaságok mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy a tudomány és a kutatás, a hazai és a nemzetközi szakinformáció folyamatosan és közvetlenül jusson a felhasználóhoz. Ennek következménye, hogy az állami gazdaságokban épült borászati üzemek létesítésekor a legkorszerűbb elveket és eszközöket alkalmazták. Ebből is megállapítható, hogy a fejlődés során mindig olyan behatások érték a bortermelést, amelyek az európai színvonalhoz közelítettek. Az üzemek azon a célkitűzésen keresztül, hogy friss és reduktív fehérborokat akartak előállítani (emellett nem mondtak le a hagyományos technológiával készült, kiemelkedő minőségű sajátos borok propagálásáról sem) jutottak el a jelenleg általánossá váló technológiáig. Ez azt jelenti, hogy azonnal és ismételten sajtolnak, a mustot lehetőség szerint előtisztítják, és az erjedését irányítják, nagyon vigyáznak a kénessavtartalom pontos beállítására és minden más Víimiai tartósítószer kizárására. Bár borászatunk műszaki színvonala sok vonatkozásban elmarad az élenjáró államokétól, megállapítható, hogy a fejlesztés iránya helyes. A tárolóteret álta-Borpalackozó sor a HUNGARO VINrBorgazdasági Kcmbinátban
