Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
508 Boripar borok, a pezsgők, a vermutfélék, az egyéb likőrök és ürmösborok, valamint az erősített csemegeborok minőségének javítása. Ennek eredménye a kül- és belkereskedelmi forgalom növekedése volt. Ez az irányzat napjainkban is folytatódik. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság borkősavüzemének példája igazolja, hogy a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején több gazdaság összefogásával megkezdődött a melléktermékek célszerű hasznosítása, és ez tovább is folytatódik. 19 állami gazdaság teljes végtermék-orientációjú, korszerű borászati üzemmel és gazdaságonként 50 ezer hektoliter! meghaladó tárolótérrel rendelkezik. Szőlőfeldolgozóik a legkorszerűbbek. Igen jelentős árumennyiséget integrálnak közép- és hosszú lejáratú szerződések útján. A többcsatornás értékesítési lehetőségek kialakításával, a borexport növekedése következtében a borászati technika és a borászati technológia területén is jelentős fejlődés következett be. Ebben különösen az állami gazdaságok vállaltak élenjáró szerepet. A szőlő- és bortermelés két nagy csoportra különíthető el. Az egyik az állami gazdasági és szövetkezeti út, ahol eleve a szőlőkre és a termőtájra épül a vertikum. Érdemes megjegyezni, hogy egész mai mezőgazdaságunkban a vertikális integráció kialakulásában ez az első és iránymutató ágazat. A másik a pincegazdasági út, amely kezdetben csak a szőlő felvásárlására és az ezzel kapcso-Borkezelő gépek a Kiskunhalasi Állatni Gazdaságban
