Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
Boripar 507 Alfa-Laval szeparátor a Balatonboglári Állami Gazdaságban gok tapasztalatainak adaptálása folytán az egy hektárra jutó átlagtermés évről évre növekszik. Az intenzív szőlőtermesztés technológiai rendszerének alapjai a telepítési és művelési módokat is ideértve — kialakultak az állami gazdaságokban és a 30 nagy szőlőtermesztő termelőszövetkezetben. Ezek hatással vannak a közös háztáji és a kiskerti egyéni szőlőtermesztésre egyaránt. 1980- ban az össztermés 45—-50%-a közös tulajdonú, és 50%-át a háztáji kisegítő-» és a kiskertek egyéni gazdaságai adták. Az 50 borászati nagyüzemben található a tárolótér 30—40%-a, valamint a borkezeléshez szükséges korszerű borászati eszközkészlet kétharmada. A tárolótér-kapacitás 1970-ben 7,492 millió hektoliter, 1980-ban 7,925 millió hektoliter volt. A jelentős fejlődés eredményeit csökkenti a kistermelők tárolótérkapacitásának romlása és alacsony szintű pótlása. A korszerű borászkodás a tárolótér 2 millió hektoliteres további fejlesztését igényli. A bor forgalmazását alapvetően a piaci igények határozzák meg, valamint az, hogy hogyan fogadja a kül- és belpiac a termékeket. Ezt a törvényszerűséget nagyon fontos időközönként megvizsgálni, hisz bortermelésünk közel felét exportáljuk, amivel az 1980-as években világviszonylatban az ötödik-hetedik helyet foglaljuk el. 1978-ban és 1984-ben az Országos Borminősítő Intézet tevékenységét újra szabályozták és kiszélesítették. A mennyiség növekedése mellett elkezdődött a
