Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar

504

Bori par

koncentrált pincészeti létesítmények, korszerű szőlőfeldolgozó üzemek, tárolók, palackozók, sőt pezsgő- és vermutkészítő üzemek tovább növelték az állami gazdaságok súlyát a magyar borászatban. A Badacsonyi, a Balatonboglári, a Debreceni, a Felsőbabádi, a Helvéciái, a Gyöngyös-Domoszlói, a Hoszszúhegyi, az Izsáki, a Kecskemét—Szikrai, a Kiskőrösi, a Kiskunhalasi, a Bajai, a Kunbajai, a Móri, a Soproni, a Szekszárdi, a Villányi és aTokaj-hegyaljai Állami Gazdaság borászati vertikuma egyre jobb helyzetet teremtett az állami gazdaságok számára a magyar borászatban. Ez idő tájt a pincegazdaságok fejlesztése lelassult, kivéve az üdítőitalt és egyéb konjunkturális ágazatokat.

A termelőszövetkezetek, néhány kivételtől eltekintve, a szőlőtermesztésre fordították a fő gondot. Csak az elkerülhetetlenül szükséges pincészeti kapacitást fejlesztették. Hasonló volt a helyzet a szakcsoportok terén is. Kivételt

Tokaj-hegyaljai borpince az 1970-es években