Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
502 Boripar daságokban fejlődött a szőlőtermelés, ami a szőlőtelepítésekben is megmutatkozott. Az itt szerzett tapasztalatok a második ötéves tervidőszakban már fontos megalapozói voltak a nagyüzemi szőlőtermelés kialakításának. A pincegazdaságok szervezetének változásai 1957-ben a kormány az Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe utalta a borforgalmazást. A Borforgalmi Igazgatóság már nem költségvetési keretből, hanem az irányítása alá tartozó pincegazdaságok eredményeiből tartotta fenn magát. Az Igazgatósághoz a következő gazdaságok tartoztak: Állami Pincegazdaságok (Budafok), Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság (Balatonfüred), Csongrád-Vidéki Állami Pincegazdaság (Szeged), Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság (Eger), Alföldi Állami Pincegazdaság (Kecskemét), Mecsek-Vidéki Állami Pincegazdaság (Pécs), Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság (Budapest) és Tokaj-hegyaljai Állami Pincegazdaság (Sátoraljaújhely). A szervezet forgalmazótevékenysége 1960 és 1970 között gyorsan növekedett. Ebben az időszakban jelentősen fejlődtek a nagyüzemi gazdaságok. A termelőszövetkezetek létrehozása és nagyüzemi szervezetük kialakulásának éveiben a termelés nem esett vissza, sőt — a helyes agrárpolitika eredményeként —- tovább fejlődött. A második ötéves terv idején az állami gazdaságok, a mezőgazdasági szakszövetkezetek, valamint pincegazdaságok 82 ezer katasztrális holdon telepítettek szőlőültetvényeket. A régi szőlőket a korábbi időszaknál jobban művelték. Az árutermelés a borászatban mennyiségileg is jelentősen megnövekedett. Az 1962. év végével létrejött Boripari Tröszt alig egy évig működött. 1964 első napjától kezdve 1968. január 1-ig a Magyar Állami Pincegazdaság mint országos vállalat tevékenykedett a magyar borforgalmazásban, a korábbi kooperációnak megfelelően az Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alatt. A MONIMPEX átvette a Budafoki Export-Import Vállalatot és a Parafa-feldolgozó Gyárat. Megszűnt a Pest—Szolnok megyei Pincegazdaság. A régi négy és a belépő öt vállalattal együtt kilenc gyáregység forgalmazta a magyar bortermelés jelentős részét. Visszatekintve a szőlő- és borgazdaság csaknem négy évtizedes múltjára, a második ötéves terv tekinthető a korszerű nagyüzemi szőlőtermesztés kezdeti és megalapozó szakaszának. A termelőszövetkezetek létrejötte és megszilárdulása, a különböző, fejlesztést szolgáló törvények eredménye a mezőgazdasági termelésben, a szőlő- és borgazdaságot is jelentősen érintette. Az állami gazdaságok nagyarányú szőlőtelepítési programja, valamint borászatának nagyarányú fejlesztése jellemzi ezt az időszakot. Az 1960-as évek második felétől — a megelőző évek jelentős telepítési eredményeként — mind több szőlő fordult a nagyüzemekben termőre. Részben a hiányzó szőlőfeldolgozó és borászati kapacitások, részben a termelésnöveke-
