Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
Boripar 501 Minisztérium felügyelete alatt Borkereskedelmi Központ megalakítását. Ennek keretében öt nemzeti vállalat alakult: Budapesti Borforgalmi Vállalat (Budafok), Badacsonyvidéki Borforgalmi Nemzeti Vállalat (Veszprém), Kecskeméti Borforgalmi Nemzeti Vállalat (Kecskemét), Gyöngyös—Eger vidéki Borforgalmi Nemzeti Vállalat (Gyöngyös) és Mecsek-Vidéki Borforgalmi Nemzeti Vállalat (Kaposvár). 1950-ben mádi székhellyel létrejött a Tokaj-hegyaljai zárt borvidék önálló nemzeti vállalata, amely korábban a Gyöngyös—Eger vidéki Vállalathoz tartozott. Ugyanebben az időben a Budapesti Nemzeti Vállalatból kiválva létrejött az önálló Budafoki Palackozó Vállalat. Az államosított nagykereskedelmi pincékből 93 olyan törzspincét hoztak létre, amelyekhez több kisebb pince tartozott. A földhöz juttatott szőlősgazdák egy része nem rendelkezett a szőlő feldolgozásához és a bor tárolásához szükséges eszközökkel. A törzspincék a termést szőlőként megvásárolták, és jó minőségű borrá dolgozták fel. A vendéglátóiparnak és az összes többi fogyasztónak, kivéve az ellátó- és felvásárlószövetkezeteket, az állami törzspincék szállították a bort. A faluellátás és a háztáji felvásárlás szempontjából egyre jelentősebb földműves-szöveikezetek foglalkoztak bor felvásárlásával. Ezt saját üzleteiken keresztül forgalmazták, a szükségletüket meghaladó termékeket pedig az illetékes állami cégek felé továbbították. A Népgazdasági Tanács 1953 augusztusában határozatot hozott a Borkereskedelmi Központ és a nemzeti vállalatok megszüntetésére, és egyidejűleg az Élelmiszeripari Minisztérium felügyelete alatt három boripari tröszt létrehozására: Észak-Magyarországi Boripari Tröszt (Eger), Közép-Magyarországi Boripari Tröszt (Budapest) és Dunántúli Boripari Tröszt (Székesfehérvár). A nemzeti vállalatok a trösztök alá rendelt vállalatként működtek. Az Észak- Magyarországi Boripari Tröszt keretében működött a Gyöngyös—Eger Vidéki, a Tokaj-hegyaljai és a Tiszántúli Borforgalmi Vállalat. A Közép-Magyarországi Boripari Tröszt keretében a Budapesti, a Pest megyei, a Csongrád—Békési és a Kecskemét Vidéki Borforgalmi Vállalat. A Dunántúli Boripari Tröszt keretében a Mór Vidéki, a Badacsonyvidéki és a Zala—Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat. A Budafoki Borpalackozó is a Borbegyűjtési Igazgatóság közvetlen hatáskörébe került. A három tröszt igen rövid ideig működött. 1954. március 31-ével a borforgalmi vállalatok szakmai irányítása ismét az Élelmiszeripari Minisztériumhoz került. A Begyűjtési Minisztérium a továbbiakban csak a bor begyűjtésének elvi irányításával foglalkozott. Az Élelmiszeripari Minisztérium felügyelete alá tartozó Boripari Igazgatóság közvetlen irányításával, szoros centrális vezetési elvek alapján működtek a borforgalmi vállalatok. Az első ötéves terv időszakában a szőlőültetvények és a borászati vállalatok fejlődése alacsony szinten állt. Az 1954—1956-os évek megmutatták, hogy a begyűjtési rendszerrel nem lehet gyors ütemben fejleszteni a termelést. A mezőgazdaság csak úgy tudja ellátni feladatát, és betölteni hivatását, ha megfelelő ösztönző rendszert alkalmaznak. Ebben az időszakban egyedül az állami gaz
