Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
500 Boripar nek, dolgozatainak száma meghaladja az ezret. A legolvasottabb könyvei egyike volt a Szőlészeti és Borászati Zsebkönyv c. műve, amelyet több kiadásban jelentettek meg. A Felsőbb Szőlészeti és Borászati Tanfolyamnak 20 éven át volt előadója. Szabó István (1891—1957) a Szőlészeti Kutató Intézet borkémiái osztályának vezetőjeként számos figyelemre méltó eredménnyel gazdagította borászati ismereteinket, amelyekkel nemzetközi viszonylatban is elismertté tette nevét és munkásságát. Legjelentősebb eredményei közé tartoznak: a dextróz és a levulóz arányának megállapítása a szőlőben, a mustban, a kvarclámpával kidolgozott borvizsgálati módszerek, a magyar borok összetételének vizsgálata, a borok érési folyamata alatt történő kémiai és fizikai változások. A Borvizsgáló Szakértő Bizottságnak egy évtizeden át volt főelőadója. Soós István dr. (1902—1959) a Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója, majd egyetemi tanár, a Borvizsgáló Szakértő Bizottság elnöke, a borászat nemzetközileg is elismert szaktekintélye, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal Borászati Szakbizottságának elnöke volt. Nagy érdemeket szerzett a 28 borélesztő szelektálása, a borélesztők vizsgálata, a fajélesztők gyakorlatban történő bevezetése terén, továbbá a borvizsgálati módszerek tökéletesítésére, az aszúsodásra, a kénezésre vonatkozó kutatási eredményeivel. A felszabadulás után, 1946-tól, 10 éven át a Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója volt. 1952-ben nevezték ki egyetemi tanárrá, és vette át a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Borgazdasági Tanszékének vezetését. A borkereskedelem államosítása 1947 júliusának első napjaiban a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete, a Magyar Hegyvidéki Bortermelők Értékesítő Szövetkezete, a Magyar Nagyközségek és Szőlősgazdák Országos Szövetkezete, valamint a HANGYA tagságával megalakult a Magyar Országos Szövetkezeti Központ. Ez egy évig működött, 1948 közepén a Gazdasági Főtanács határozata alapján a korábban felsoroltakhoz a Pátria Szövetkezet, a Borpalota és a Budafoki Állami Pincegazdaság is csatlakozott, és egyesülésükkel létrejött az Állami Borforgalmi Részvénytársaság (ÁBOFORT). Feladata a kereskedelem állami irányítása és ellenőrzése volt. Erre utal az alapítási határozat következő részlete: „A kereskedelmi vállalatok, kórházak, honvédség, rendőrség és igazgatási szervek stb. ... borszükségletüket az Állami Borforgalmi Rt.-tól kötelesek beszerezni. Az állami ipari vállalatok és bányaművek kötelesek borbeszerzés előtt megkeresni ajánlattétel végett az Állami Borforgalmi Rt.-ot, és csak akkor vehetnek termelőktől vagy borkereskedőktől, ha az ÁBOFORT ajánlatától kedvezőbb feltételekkel tudják borbeszerzésüket eszközölni.” Mindezek ellenére nehézségek voltak a borellátásban. A kormány 1949 júniusában elrendelte a borkereskedelem államosítását, valamint a Belkereskedelmi
