Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
498 Bőripar kereseti lehetőség. Ezzel párhuzamosan emelkedett az egy főre jutó borfogyasztás, ami 1938—39-ben 30—40 liter körül alakult, az 1940-ben életbe lépett hadigazdálkodás alatt tovább növekedett, és 1943-ban elérte a 45—46 litert. A pénzügyminiszter 230/1943. évi rendeletével (amelyet külön utasítással a földművelésügyi miniszter is támogatott) az 1938-as telepítési tilalom részbeni feloldásával hat-nyolc évi illeték- és adómentességet biztosított azok számára, akik szőlőjüket vagy gyümölcsösüket kivágták, és jobb minőségű fajtákkal újratelepítették, avagy parlagterületen szőlőt vagy gyümölcsöst létesítettek. Az 1931. évi II. törvény alapján, többszöri kísérleti bevezetés után 1943-ban, a 2060/MT sz. rendelettel a kormányzat az exportra menő magyar borokra és borszármazékokra bevezette az állami ellenőrzőjegy használatát. Ezzel az ellenőrzéssel a területi felügyelőket és az Országos Kémiai és Vegyvizsgáló Intézetet bízta meg. A szocialista borgazdaság kialakulása A felszabadulás utáni helyzet A II. világháború pusztítása következtében hazánk iparának kapacitása jelentősen csökkent. A mezőgazdasági nagybirtokok gépi eszközeit, állatállományát és szakképzett dolgozóinak egy részét nyugatra hurcolták. A borpincék hordóinak egynegyed részét a legjobb borokkal együtt elszállították. A szőlőterületek egy része munkáskéz hiánya és a zsaroló metszés következtében leromlott. A felszabadult magyar nép ilyen körülmények között kezdte meg az újjáépítést. Az 1945-ben hozott VI. törvényrendelet a földet annak adta, aki megműveli, és ezzel kimondta a nagybirtokrendszer megszüntetését. A 600/1945. ME sz. rendelet végrehajtása során 49 ezer katasztrális hold szőlőt osztottak ki mintegy 95 ezer földhöz juttatott között. A szőlőterületek elaprózottsága ezzel tovább folytatódott. A nagybirtokrendszer felosztása igen nagy politikai vívmány a magyar nép történetében. Gazdaságilag is fontos volt a mezőgazdasági napszámosok és summások földhöz juttatása, mert a világháborúban elhurcolt igaerő és erőgép hiányában csak így lehetett emberi erővel művelni a földet. A szőlőkhöz juttatott új gazdák egy része viszont nem értett a szőlőműveléshez, mások zsaroló metszést alkalmaztak, ezért számolni lehetett a szőlők egy részének leromlásával. A földművelésügyi miniszter ezek figyelembevételével kiadta a 175 000/1947. sz. rendeletet, amely kötelezővé tette a 20 katasztrális holdon felüli szőlőbirtokosok számára a földműves-szövetkezetek megalakítását. A szőlő- és bortermeléshez szükséges anyagok, eszközök, a megfelelő menynyiségű tárolótér hiánya, a faluból való elvándorlás, a szántóföldhöz viszonyított ötszörös szorzószám az adózásnál, továbbá a beszolgáltatás és a merev gazdaságpolitika a szőlőterület csökkentéséhez, fokozatos leromlásához ve
