Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar

492

Boripar

Noét ábrázoló díszhordó Budafokon, 1901

a mesterséges borok készítését és vizezését. Időnként ezután is szükségessé vált a bortörvény karbantartása, szigorítása. Szerephez jutott a borkémia és a bor minőségének ellenőrzése is. Ezt a tevékenységet kezdettől fogva tudományos szakemberek irányították.

Dr. Wartha Vince (1844—1912) műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Budapesti Műegyetem Vegyészmérnöki Karának megszervezője, a magyar borvizsgálat kiváló úttörője. Világhírű kémikus volt, és a borászat terén sokoldalú, értékes tevékenységet fejtett ki. Kezdetben csak a borok elemzése iránt érdeklődött. Korábban jelentős tudományos eredménynek számított „A cukortartalom meghatározása a borokban optikai úton” c. értekezése, az édes borok cukortartalmának forgatóképességére tett megállapításai. Jelentős a szakírói tevékenysége is. Számos tanulmányán kívül kiemelkedők a szakkönyvei: Borászati kémia, Borászati mikrobiológia és Borgazdaságtan. Nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy az 1902. évi párizsi világkiállítás elnöke volt. A Földművelésügyi Minisztérium 1884-ben létrehozta az azóta is működő Borvizsgáló Szakértő Bizottságot, amelynek első elnöke 1912-ig Wartha Vince volt. Mint az Akadémia másodelnöke, 1909-ben már hangoztatta a tudomány és a gyakorlat közötti szoros kapcsolat kialakításának fontosságát.

László Ede (1859—1923) a borászat első magyar magántanára; ezt a címet 1890-ben a Műegyetem Kémiai-Technológiai Tanszékén nyerte el. Félszáz bo