Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
Boripar 493 rászati vonatkozású közleménye a hamisítások kimutatásával, homoki és tokaji borok összetételével, a borok zamatanyagaival, a műborok felismerésével, a bőrbetegségekkel, a borkészítés egyes műveleteinek kérdéseivel foglalkozott. Dr. Liebermann Leó (1852—1926) az első magyar hivatalos borvizsgáló állomás megszervezője (1881). Ez 1882-től Állami Vegykísérleti Állomás néven folytatta tevékenységét a szőlő- és a bortermelés érdekeinek szolgálatában. 1892-től a Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatója, majd 1902-től a közegészségtan egyetemi tanára. A Borvizsgáló Szakértő Bizottság előadója (1894-től 1901-ig), a Felsőbb Szőlészeti és Borászati Tanfolyamok előadója. Jelentős érdemei vannak a borhamisítások leküzdésében. Dr. Kosutány Tamás, a Magyaróvári Vegykísérleti Állomás vezetője, Pasteurrel egy időben kezdett foglalkozni a borélesztők biológiájával és az élesztőknek a bor erjedésére, valamint minőségére gyakorolt hatásával, ami jelentős volt a magyar borászat századfordulói megújulására. Amikor Kosutány 1904- ben az Országos Kémiai Intézet igazgatója lett, fontos feladatának tartotta nemcsak a kémiai paraméterek vizsgálatát, hanem az erjesztési technika továbbfejlesztését a borászatban és más élelmiszeripari, illetve vegyipari ágazatokban is. Több írásában olvasható, hogy a termelők azért adják el a bort szüret után a borkereskedőknek, mert pénzhiányban szenvednek. A századforduló után a borászkodás technikai és technológiai fejlődése (például: a kénezés, a szűrés Borpalackozás századunk elején
