Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
490 Boripar Jókai-idézet az egri főpincében lévő díszhordón végső következtetéseként javasolták a dézsma megszüntetését, a szakismeret emelését, az elmaradott borászkodás és a borkereskedés javítását. A magyar borok világpiaci kereslete nem volt arányban a lehetőségekkel. Néhány borkereskedőt kivéve külhonban alacsony színvonalú volt a magyar borok propagandája és ajánlata, valamint forgalma. így alacsony a kiviteli és a felvásárlási ár, drágábban importáltuk, mint ahogyan exportáltuk a bort. Mennyiségben a kivitel többszöröse a behozatalnak, értékben pedig csak kétszerese. A filoxéra Franciaországban 1880-ban már pusztított, így borbehozatalra szorult. Ugyanez volt a helyzet Európa más államaiban is. Bár a magyar borkivitel emelkedett, a konjunktúrát nem tudtuk kihasználni. Ez az aránytalanság főleg azért érintette rosszul hazánkat, mert ebben az időben (termelési és kereskedelmi problémáinkkal együtt is) Magyarország szőlőtermesztési nagyhatalom volt a világon. Nálunk egy fél évtizeddel később kezdett pusztítani a filoxéra, így az Európában kialakult borkeresletet lehetőségünk lett volna kihasználni, de ezt több okból nem tettük meg. Az akkori helyzetet gróf Széchenyi István világosan kifejtette Hitel c. művében. A filoxéravész hatása a borászatra A filoxéra (szőlőgyökértetű) 1868—1869-ben a New Jersey állambeli North Hoboken telepről szállított szőlővesszőkkel került Franciaországba. Egy évvel később már Portugáliában és Spanyolországban is megtalálták, sőt 1872-ben
