Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
486 Boripar gyár szabadságharc leverése után a Palugyai és fiai cég forgalma visszaesett, de a borkereskedést a II. világháborúig folytatta. Kiemelkedő borkereskedőként említhető Giert Frigyes és Schmiedt Ede. A boroszlói és a pozsonyi pincészeti központban kezelt és érlelt boraik az egész világon híressé váltak. Később a tokaji borok érlelésére, értékesítésére specializálták magukat. Mádi és tállyai pincészetükből Poroszországba, Sziléziába, Lengyelországba szállították boraikat. Mindhárom nagy borkereskedő cég jelentősen növelte a magyar borok korábban megtépázott világhírnevét, nemcsak a külföldre szállított boraikkal, hanem a nagy borversenyeken nyert díjakkal is. A magyar borok hírnevüket így nem a hazai, hanem a külföldi kiállításokon és borversenyeken szerezték meg. 1820-ban, 1826-ban és a harmincas években mintegy 30 évvel megelőzve a magyar mezőgazdasági kiállítást, főleg a tokaji borok Párizsban, Hamburgban, Bálványprés (agrártörténeti emlék)