Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
480 Szeszipar Ecetipari Nemzeti Vállalat kezdte meg 1960-ban, akkor a termelés 35%-a került palackozottan forgalomba. A választékbővítés érdekében 1973-ban a 10%-os csemege ételecetet, 1978- ban a 6%-os borecetet, 1979-ben az almaecetet, 1982-ben a 10%-os tárkonyecetet hozták forgalomba, félliteres flakonban. Keményítőgyártás A keményítő előállítása Magyarországon még a múlt század elején is csak háziipari jellegű volt. A század második felében meginduló iparosodás egyik eredménye volt a keményítőipar kisiparból nagyiparrá való fejlődése. Az írásos emlékek szerint 1880-tól 1896-ig tíz új keményítőgyárat helyeztek üzembe. Az első nagyobb üzemet Füzítőn alapították 1887-ben, Fűzi tői Keményítő és Vegyészetigyár néven. Gyártmánya volt a burgonya-, a búzakeményítő, a dextrin és az enyv, többi terméke háztartási vegyiáru. Üzemben tartottak egy gőzmalmot is. A bábolnai és a kisbéri ménesbirtokok jelentős burgonyatermésének értékesítésére 1890-ben Kisbéren keményítőgyárat létesítettek, és a két gyár Kisbér—FüzitőiEgyesült Gyári Rt. néven működött, megosztva a termékek gyártását oly módon, hogy a keményítő, a dextrin és az enyv gyártását az új gyár vette át. Szerződésük volt az állammal is, ezért állami támogatásban is részesültek. Ebben az időben Koromzay György is létesített Szepes-Bélán keményítőgyárat. Bár abban az időben az országban hat gyapjúszövő gyár működött, azok nem használtak fel keményítőgyári termékeket, cukorkagyárak pedig nem voltak, ezért a keményítőgyárak termékeiket Ausztriába, valamint Cseh- és Morvaországba exportálták. A kisbéri gyár termékei az egész monarchia területén nagy keresletnek örvendtek, és évi 20 ezer tonnás termelőkapacitásával a legnagyobb gyárak közé tartozott. Az I. világháború kitörése előtt Magyarországon kilenc burgonyakeményítő-, három szörp- és két dextringyár működött. A háború alatt részint nyersanyag-, részint szénhiány miatt a keményítőgyárak nagy része beszüntette a termelést. A háború után három burgonyakeményítő-gyár: a kisbéri, a lábodi és a magyarkimlei, továbbá a kisbéri szörp- és dextringyár, valamint a budapesti búzakeményítő-gyár maradt fenn. Az I. világháborút követő években az akkori kedvező körülmények következtében létrehozott keményítőgyárakat egyetlen feljegyzés említette, amelyet az Ászári Keményítőgyárban találtak. A feljegyzés csak annyi adatot tartalmazott, amennyit a szövegünkben is ismertettünk. Sajnos az ászári dokumentumok a személyi változások következtében elvesztek, ezért utólagos egyeztetésre nem volt módunk. Az I. világháború befejezése utáni években egymást követték a gyáralapítá-
