Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar

Szeszipar 48 t

sok, fejlődött a textilipar, a cukorkagyártás, és emelkedett a keményítő- és szörpfogyasztás is. Ennek hatására új keményítőgyárakat alapítottak. 1921-ben létesült a gróf Eszterházy-féle keményítőgyár, amelyet két-három év múlva szörp- és dextringyárral egészítettek ki. 1924-ben megindult a termelés a Derne cseri Burgonyakeményítő-, Szörp- és Dextringyárban. E gyárat még 1916-ban alapították, de a burgonyának a hadsereg és a lakosság élelmezésére történő felhasználása érdekében nem állították üzembe, hanem területén káposztasavanyítót létesítettek. A gyárnak a keményítőgyártás megkezdésekor a következő termékei voltak: burgonyakeményítő, kis- és nagyméretű táblás keményítőcukor, a hulladék keményítőből szörp és bányaipari brikettragasztó.

Keményítőgyárat létesítettek még Sződön a Floch Reyhersberg-féle, Elédervárott a Magyar—Német Mezőgazdasági Rt., Patvaron gróf Majláth Géza, Nagygarasdon dr. Mesterházy Ernő, Budapesten a Zalavölgyi Ipartelepek Rt. gyára. Kisebb üzem volt a Mauthner és a rédei gyár. Bár az alapítási éve nem ismeretes, Budapesten valószínűleg Plan és Fried létesítette elsőként a Budapesti Búzakeményítő és Csirizgyár néven működő gyárat a Soroksári út 59. sz. alatt. Búzakeményítőt, tápsikért, háromféle csirizt (1, 2, 3 „0”-val jelölve), dextrint, British gumit és takarmányt termelt. Később az országban valószínűleg elsőként kukoricakeményítőt és mint mellékterméket, héjcsíradara-moslékot is gyártottak.

1924-ben az óbudai Lajos utcában alapították három részvényes — Scher Emil, dr. Gallatz János és Gaulinszky Károly — részvételével a Keményítőgyár Rt.-ot búzakeményítő, keményítőcukor és -szörp, valamint kávépótlék gyártására. Ez a gyár 1928-ban (vagy 1929-ben) leégett, és ezután áttelepítették a Balzsam (ma Kámfor) utcába. Terméke búzakeményítő, 000-ás aranycsiriz (a cipőipar részére), hengeren szárított devitális glutin (ez a termék a vizet irreverzíbilisen veszítette el) és dextrin volt.

A másik régi keményítőgyárat Union Keményítőgyár néven Basch és Kohner alapította az akkori Szvetenay (ma Leonardo da Vinci) utca 3. sz. alatt. Az épülettömbben még 18 magánlakást is létesítettek. A gyár terméke: kukorica-, búza- és rizskeményítő, valamint dextrin. Egyéb adat nem maradt fenn róla.

A keményítőgyárak által termelt termékek mennyisége azonban messze túlhaladta a keresletet, és az emiatt kifejlődött kíméletlen verseny következtében az árakat jelentősen csökkentették. 1929-ben a nagyobb gyárak között öt évre szóló kartellmegállapodás jött létre, amelynek eredményeképpen a kiszállított áruk mennyiségét és az árakat egységesen állapították meg. A kisebb gyárakat leállították, és részükre évi 35 ezer pengő kártérítést fizettek. A kartellmegállapodást 1934-ben további öt évre meghosszabbították.

Az ország legnagyobb keményítőgyára, a kisbéri gyár Ausztriába, Angliába, Jugoszláviába, Olasz-, valamint Törökországba irányított exportja mellett a kartellen belül keményítőt, szörpöt, szőlőcukrot és dextrint gyártott. 1937-től kukoricakeményítőt is termelt az ún. British gumi gyártásához, de terméke volt még a Sichel hidegenyv, valamint különböző oldható és feltárt keményítők