Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
Szeszipar 479 igénybe vettek 166 üzemet; 1950-ben üzembe helyeztek 55 helységben 94 üzemet: 1954-ben 30 helységben 40 üzem működött. A Dunakeszi Konzervgyár saját területén üzemben tartott ecetgyárát az Ecetipari Nemzeti Vállalat egy előre nem vette kezelésébe, azt a gyár tartotta üzemben. A termelési volumen, a nagyobb üzemek gazdaságosabb termelése eredményeképpen, az üzemek számának csökkentése következményeként sem változott. A 40 üzem 1953. és 1954. évi termelése több volt, mint amennyit a majdnem 200 üzem az 1930-as években termelt. A következő években folytatták a megtartott üzemek további koncentrálását, de lényegesen lassabb ütemben. 1963. július 1-én az Ecetipari Vállalat beolvadt az akkor alakult Szeszipar Országos Vállalatba. 1964 és 1966 között a közben elavult üzemeket megszüntették, többet pedig összevontak, és ennek következtében az üzemek száma 1970- ben 13 helységben 14 üzem volt. Az üzemek koncentrálása során az átcsoportosítás azokat az üzemeket érintette, amelyek 30—60 évesek voltak. Az 1971. január 1-én megalakult Budapesti Szeszipari Vállalat átvette az ecetüzemek kezelését, és azokat felülvizsgálva megállapította, hogy a berendezések kors7prűtlenek. elavultak, az üzemhálózat széttagolt, üzemük gazdaságtalan, kapacitásuk nem felel meg az igényeknek. Jelentős gondot okozott, hogy az üzemek túlnyomó többségét a városrendezési tervekben megszüntetésre ítélték, vagy fejlesztésüket a telepítési helyükön megtiltották. A vállalat a rekonstrukciós program kidolgozása keretében a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Tanszékének adott megbízást az ecetgyárak optimális nagyságának, számának és telepítési helyének meghatározására. Az 1973-ban elfogadott rekonstrukciós terv az ecettermelést három nagyüzemben koncentrálta azzal, hogy a kapacitás 70%-át a korszerű technológiával dolgozó acetátorok teljesítsék, a fennmaradó 30%-ot pedig felújított és korszerűsített forgácsos képzők. A ten et három ütemben hajtották végre. Az első az Óbudai Szeszgyár ecetüzemének áttelepítése a szeszgyár területére és kibővítése két V 600-as acetátorral. Ezt 1976-ban fejezték be. A második ütem a bajai ecetgy árban további két acetátor üzembe állítása volt 1977-ben. A harmadik ütem további két V 900-as acetátor üzembe állítása az 1982—83- as években. Az acetátorok telepítésével a hazai ecettermelés 70%-át az új technológia szolgáltatja. Az ecettermeléshez ma már szorosan kapcsolódik a forgalmazás. A teljes ecettermelés kb. 30%-át a konzenipar használja fel. A folyékony árut az 1950- es évekig fahordókban szállították. Ma már kizárólag 6—12 ezer literes tartálykocsikban végzik a szállítást. Az ecettermelés 70%-a palackozva kerül forgalomba, kizárólag eldobható, műanyag flakonokban. A gyűjtőcsomagolás módja a kereskedelmi hálózatban a zsugorfólia. A rendszeres palackozást az
