Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
Szeszipar 475 sokat, gyáracskákat, s az egyedárusági érdekek szerint osztotta szét a termelési kereteket, azaz kontingentálta minden likőrgyár termelését. A magyar likőripar a II. világháború után hamarosan termelni kezdett. A nagyobb gyárakban és a pincekeverőkben folyó manufakturális tevékenységet a Pénzügyminisztérium továbbra is jövedéki ellenőrzés alatt tartotta. A kartelliroda feladatát továbbra is a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége látta el. Az 1948-as államosítás első szakasza azokat a tőkés vállalkozásokat érintette, amelyekben a foglalkoztatottak létszáma elérte vagy meghaladta a száz főt. Az 1949. évi 20. számú törvényrendelet alapján pedig valamennyi likőripari tőkés vállalkozást (létszámra való tekintet nélkül) államosítottak vagy megszüntettek. A Rum- és Likőrgyárosok Országos Egyesülete is beszüntette működését. 1950-ben már csak állami tulajdonban levő gyárak termeltek a likőriparban. A korábbi évtizedek alatt kialakult profiloknak megfelelően az egyes gyárak termelésüket az új keretek között szervezték, elnevezésük a körülményeknek megfelelően megváltozott. A Zwack-féle Likőrgyár Unicwn Likőrgyár, a Gschwindt-féle (Ipar utcai) Likőrgyár Ferencvárosi Likőrgyár, a Hazai Rum-, Likőr- és Szeszárugyár Rt. Angyalföldi Rum- és Likőrgyár Nemzeti Vállalat elnevezéssel kialakította a megváltozott társadalmi és állami körülményeknek megfelelő, újszerű szervezetét. Az államosított Braun Likőrgyár megszüntette termelését, tartalékként eredeti állapotában maradt arra az esetre, ha a három említett nagy gyár a termelési feladatokat nem képes ellátni. Erre azonban később sem lett szükség, ezért 1956-ban leszerelték. Annak ellenére, hogy a sok kis üzem országszerte megszűnt, az újszerűén kialakított likőripari szervezet az országos feladatokat ellátva, rövid idő elteltével már exportra is termelt. Az államosítás után a termelő- és forgalmazótevékenység szervezetileg a likőriparban is szétvált, a megalakított Szeszforgalmi Vállalat megbízottai a termelőgyárakban végezték a mennyiségi és a minőségi átvételt. A kereskedelmi (forgalmazó-) tevékenységet — a termelőgyáraktól függetlenített —- kereskedelmi telepek látták el. Ebben az időszakban a termelés mintegy 90%-át ún. lédig (demizson, fahordó) formában szállították a nagy- és kiskereskedelmi hálózatba. Az államosítás után évről évre növekedett a likőripari termelés, a minőség fokozatosan javult. A nemzetközi helyzet normalizálódása, a termékek minőségi és mennyiségi javulása ismét lehetővé tette, hogy az időközben elvesztett külföldi piacok megszerzéséért és újabbak kialakításáért meginduljon az új vállalatok tevékenysége. Az államosítást követő években, a szocialista iparpolitika kialakításával párhuzamosan, igen sokrétű és -szintű szervezési, fejlesztési intézkedésre került sor. A likőripar tevékenységi körébe tartozott a különféle rumok, pálinkák, likőrök, brandyk, vermutok, kevertek, kisüsti pálinkák termelése, az ehhez kapcsolódó kutatási, fejlesztési feladatok ellátása,
