Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
476 Szeszipar valamint a szétosztó kiszállítást is magába foglaló nagykereskedelmi tevékenység. A likőripari termékek forgalmazásában a palackozás jelenti a fogyasztói csomagolást. A palackozás munkafolyamata 1966-ig úgyszólván teljesen manufakturális jellegű és színvonalú volt. Az olasz (Simonazzi) importból beszerzett üvegmosó, töltő-, záró-, címkézőgépek üzembe állítása jelentősen növelte a termelés mennyiségét, a termelékenységet, a csomagolás és a szállítás színvonalát. Ezenkívül a rakodólapos üvegszállítás és a hullámlemez papírkarton dobozos gyűjtőcsomagolás bevezetése is elősegítette, hogy a palackozott áruk részaránya, mennyisége az 1961. évihez képest 1983-ra több mint tízszeresére növekedett. Ecetgyártás A XV. század elejéről származó írásos emlékek utalnak hazánkban — valószínűleg borból történő — ecet termelésével és árusításával kapcsolatos háziipar jellegű tevékenységre. Az ipari méretű ecetgyártás elsőnek tekinthető írásos emléke egy elismerő oklevél. A XIX. század első felében a Magyarországot elárasztó osztrák iparcikkek bojkottjára és a hazai ipar védelmére Kossuth Lajos 1841-ben megalapította a Magyar Ipartestületet, melynek választmánya elhatározta a Honi Iparvédegylet megalakítását. Ez tagjainak kötelezővé tette a szükségleteik hazai termelésből való fedezését. Az 1843-ban megszervezett iparmű-kiállításon Braun Lajos pesti ecetgyárnok részére oklevelet adományoztak Batthyány Lajos egyesületi elnök és Kossuth Lajos választmányi aligazgató aláírásával „eczetének kis helyen, mégis nagy mennyiségben, valamint távol szállítást tűrő erős minőségben készítése megbecsüléséül”. Az oklevél indokolásából arra lehet következtetni, hogy Braun Lajos ecetgyárában már akkor a Schützenbach által bevezetett eljárást alkalmazta. Hasonló elismerő oklevéllel tüntették ki 1872-ben Kecskeméten „a Gschwindt-féle szeszgyárat Pestről a nagyszerűen kiállított, kitűnő minőségű liqueur-, szesz-, élesztő és eczet csoportjáért”. A Leipziger-féle ecetgyár 1898-ban Óbudán 45 kézi felöntésű képzővel kezdte meg működését. A képzők számát idővel 326-ra növelték, majd 1922 és 1925 között félautomata Popper-féle rendszerre alakították át, kapitány elnevezésű vezérléssel. Ez volt az ország legnagyobb és akkor még egyetlen ecetipari nagyüzeme. Az ecettermelők első szervezete az 1898-ban alapított Ecetgyárosok Országos Egyesülete volt. Ez a szakmai érdekképviseleti szerv azonban nem rendelkezett kellő hatáskörrel a termelés és a forgalmazás megszervezéséhez. Az I. világháború után bekövetkezett ipari fellendülés ideje alatt a tőkeerős szesz- és likőrgyárak nagyobb kapacitású ecetgyárakat létesítettek, de termelt még sok kisüzem is, így szervezetlen túltermelésükkel megrendítették az ecet-
