Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
468 Szeszipar reket. Hasonlóan eredményes volt e vállalatok munkája a melasz iszapszerű szennyező anyagainak eltávolítása szakaszos, valamint folytonosan működő szeparátorokkal, amelyekkel az ülepítéses elválasztást gyorsították meg. A levegőztetés és a szeparálás technológiai alkalmazása lehetővé tette a hígcefrés, koncentrált tápoldatokat felhasználó, hozzáfolyatásos eljárások bevezetését. Németországban azzal akarták ösztönözni az élesztőgyártás továbbfejlesztését, hogy 1887-ben rendelettel a többlet szesztermelést hektoliterenként 20 márka adóval sújtották. A sütőélesztő-igény a századforduló idején még lassan, de 1940 után világszerte rohamosan nőtt. Ez a gyártástechnológia fejlesztésére is nagy hatással volt. Hazánkban a felszabadulás után az élesztő gyártását a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár kezdte meg. A kezdeti időkben csak az igények kielégítése volt a cél, a technológia változatlan maradt, de később a fokozott kereslet miatt új, kapacitásbővítő technológiák sorozatát dolgozták ki. A klasszikus hígcefrés, hozzáfolyatásos technológiát hamarosan felváltotta a Szeszipari Kutató Intézettel közösen kidolgozott sűrűcefrés technológia, amely azonos kádtérfogat mellett 80%-kal több melasz felhasználását tette lehetővé. További együttműködés eredménye volt a kapcsolt eljárás: az élesztő és a szesz egyidejű előállítására szabadalmazott technológia. Ennek alkalmazásával nőtt a kapacitás, javult a minőség és a termelés gazdaságossága, valamint csökkent a vadélesztő-fertőzöttség. Jelentős előrelépés volt a félfolytonos élesztőgyártási technológia kidolgozása, amellyel a külföldi kutatókat is megelőzve oldották meg az anyaélesztő-gyártás folyamatossá tételét is. A világviszonylatban egyre gyorsuló műszaki-technikai fejlődés lehetővé tette az élesztőgyári berendezések jelentős korszerűsítését. A külföldről megvásárolt diszpergátoros levegőztető berendezés alkalmazása mellett nagy előrelépés volt az 'élesztő préselése helyett a vákuumdobszűrők üzembe állítása, így a sós-ozmózisos módszer nélkül is megoldották a kellő szárazanyag-tartalmú sütőélesztő gyártását. Ezzel is megelőzték a külföldi eredményeket. Jelentősen javították a berendezések kapacitáskihasználását a habzásgátlók alkalmazásának laboratóriumi és üzemi kísérleteivel, ami egyben tőkésimportmegtakarítását is eredményezte. A hazai sütőélesztő-igény az utolsó 50 évben több mint négyszeresére növekedett, és megközelítette az évi 1,8 kg/fő felhasználást. Mivel a régi berendezésű gyárakban a termelésnek ez az emelkedése nem lett volna biztosítható, 1967-ben a budafoki élesztőgyár fermentációs berendezéseit az intenzív Vogelbusch levegőztetők alkalmazásával korszerűsítették. Ezzel kapcsolatban — a mennyiségi és a minőségi fejlődés ellenére — a kereskedelem megnövekedett mennyiségi igénye miatt még további kapacitásbővítés is szükségessé vált. így került sor Budafokon az új élesztőgyár építésére, amelyben évi 12 ezer tonnás kapacitással 1974-ben kezdték meg a termelést. Abban az időben a gyár Európa egyik legkorszerűbb sütőélesztőgyára volt, amelyet a Gebrüder Becker Beckum cég (NSZK) szállított. A gyár korszerűsége, az új technológia (Vogel-
