Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
454 Szeszipar A pálinkafőzési rendeletek 1951-ig lényegesen nem változtak, ekkor a 66/1951. (III. 10.) MT számú rendelettel a kifőzhető pálinka mennyiségét 10 hektoliterfokra korlátozták. Az 53/1952. (VI. 26.) MT rendelet bevezette a feles főzést. Ennek megfelelően a főzető csak a pálinka felét vehette át, amiért bérfőzési díjat fizetett, a másik részt köteles volt a kijelölt vállalatnak átadni. A következő szabályozás 1965. január 1-vel a gyümölcspálinka-előállítás feltételeit módosította. Kétféle főzési típust alakítottak ki: — a termelők részére végzett főzést, amely lehetett visszaváltásos főzés vagy részes főzés; — az állam részére végzett főzést (beváltási áras főzést). Azok a termelők, akik a termelői főzésből eredő pálinkát értékesíteni akarták, csak szövetkezeti vagy állami szervnek adhatták el. A részes főzés következményeként a feles főzésből származó adópálinka mennyisége nagymértékben felhalmozódott, minősége nem felelt meg a minimális követelményeknek sem, így finomszesszé kellett feldolgozni. Részben ezért, valamint a természetbeni adóztatás elavult formája miatt a MÉM és a PM egyetértésével a 20/1970. (VIII. 15.) MÉM számú rendelet megszüntette a feles főzést. Ettől az időtől a mai napig kétféle módon van pálinkafőzésre jogszabályi lehetőség, kereskedelmi főzés és bérfőzés adófizetéssel. A pálinkafőzdék szektoronkénti üzemeltetésében az államosítást követően kialakult állapothoz viszonyítva átcsoportosulás figyelhető meg. Az állami vállalatok, állami gazdaságok és a tanácsi vállalatok által üzemeltetett főzdék száma évről évre csökkent. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél és a földművesszövetkezeteknél kezdetben nőtt, majd fokozatosan csökkeni kezdett a főzdék száma. 1951-ben 1700 körül volt az üzemelő pálinkafőzőé, ez 1982-re 815-re csökkent. (Ennek is tulajdonítható, hogy a megtermelt gyümölcs nagy részét nem dolgozták fel, veszendőbe ment.) A hulladékok és a melléktermékek hasznosítása érdekében, valamint a pálinka minőségének javítása céljából a 25/1982. (XII. 10.) MÉM rendelet lehetőséget adott arra, hogy legfeljebb 500 liter főzőüst-kapacitású pálinkafőzőét magánszemély is üzemeltethessen. A rendelet azonban szakképesítéshez köti a pálinkafőzőé üzemeltetését. A Szeszipari Kutató Intézetben 1983. január 1-től szerveznek négyhetes tanfolyamokat a szeszfőzdefelelős üzemvezetői képesítés megszerzésére. Az ipari szeszgyártás A XVII. században a borseprő és a bor kifőzése mellett a gabonaszesz készítése is általánossá vált Magyarországon. A berendezések számára és méreteire vonatkozó adatok azonban nem állnak rendelkezésre. Az 1850-ben bevezetett szeszadóval kapcsolatos összeírások 105 129 szeszfőzdét mutatnak ki, ezek közül 5671 volt iparszerű, amelyekben a napi termelés meghaladta a 17 hektolitert.
