Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Beke György: Hűtőipar
Hűtőipar 437 RELITE. Feltehetően az alapítók sem tudták, milyen szerencsésen telepítették kaviccsal feltöltött keskeny félszigetre a hűtőházat. A Talajvizsgáló Intézet vizsgálatai szerint a talajvíz hőfoka együtt emelkedik a Dunáéval, és 4—8 km-es sebességgel áramlik a betontálcára épített hűtőház alatt, a felfagyás veszélye nélkül. A világon valószínűleg egyedülálló megoldás. Két csendes hűtésű tároló (800 m2) és egy Heckermann gyorsfagyasztó berendezés állt a termelés rendelkezésére. A gépházban 4 db 120 ezer kcal teljesítményű Borsig kompresszor volt és 800 ezer kcal teljesítményű (ma is működő) kondenzátortorony. Csepelen 1946-ban kezdődött a termelés, először melegipari technológiával lecsót, savanyúságot és paradicsompürét gyártottak. A gyorsfagyasztott termékek próbagyártása 1946 végén, az üzemi gyártás 1947-ben kezdődött. A fellendülés kezdete A gyorsfagyasztott termékek gyártásában és értékesítésében úttörő munkát végző Mirelite Mélyhűtő Vállalat az 1950-es évek elején már nem tudta kielégíteni a növekvő igényeket. A rekonstrukció gyártás- és technológiafejlesztést eredményezett. de ennek ellenére sem tudta kielégíteni a keresletet. A vállalat ekkor új kezdeményezésbe fogott. A nem teljesen kihasznált hűtőházakat a fagyasztottáru-termelés fokozása érdekében próbálta igénybe venni. 1953-ban alapos elemzés és mérlegelés után megállapították, hogy a MIRELITÉ áruk termelésére az új Győri Hűtőhöz a legalkalmasabb. A műszaki adottságok mellett a nyersanyagbázis is jó volt. Az 1954-es esztendő fényesen igazolta a termelési lehetőségeket. A kihelyezett győri üzemegységben 18%-kal olcsóbban termeltek, mint a budapesti anyavállalatnál. Ebben közrejátszott az is, hogy a hűtőházak tárolási, fagyasztási díjtételei irreálisan alacsonyan voltak megállapítva. Gyártmányai voltak a szamóca, a zöldborsó, a málna, a zöldbab és a tök. A gyorsfagyasztott áruk mennyisége 800 tonna/év volt. A sikeres győri kísérlet után 1955 és 1957 között Mezőtúron és Debrecenben is megkezdték a hűtőháznál a MIRELITÉ termékek kihelyezett gyártását. Az eredményes győri munka következménye volt, hogy 1957-ben Losonczi Pál hűtőipari-iparági főmérnök meghívta a svédországi FINDUS cég igazgatóját Helge A. L. Anderson urat, aki csodálkozva szemlélte Ménfőcsanak, Kis- és Nagybarát málnaültetvényeit. Ettől az időponttól számíthatjuk a magyar málna exportját és sikerét az európai piacokon. Ekkor kezdődött az együttműködés a FINDUS céggel, amely később jelentős szerepet játszott az exporttermelés növekedése és a technológiai fejlesztés tekintetében. A szakirodalomban új esemény, hogy 1952 októberében harmadszorra is megjelenik, kissé kibővített profillal, a hűtőipari érdekeket is szolgáló közös lap, Hús-, Baromfi- és Hűtőipar címen. Ez a kiadvány külsejében és tartalmában egyaránt nagyon szerény volt. Nagyra értékelendő, hogy adott volt egy fó-
