Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Beke György: Hűtőipar
438 Hűtőipar rum, ahol végre lehetett írni, bizonyos kérdésekről vitatkozni. Csak pár évig kellett várni, hogy az önálló Hűtőipar megjelenhessen. 1952-től az Élelmiszeripari Minisztérium Hűtőipari Igazgatósága látta el a felügyeletet a hűtőházak felett. Az államosítás előtti állapotokról, a hűtőházak tevékenységéről — irodalom hiányában — semmiféle adat nem maradt. Számunkra az első összegző felmérés az államosítás utáni időszakból származik. Ennek volt a közvetlen eredménye, hogy az ötvenes évek elején állami döntés született a hűtőházak építéséről, a hűtőlánc fejlesztéséről. A Hűtőipari Igazgatóság felmérése szerint az országos jéggyártó kapacitás az államosításkor napi 1500 tonna volt, ebből Budapesten 900 tonna jeget gyártottak. Ez nyáron nem volt elegendő Budapest jégellátására. A jéggyárak többsége elavult és elhasználódott (40—50 éves) volt. Az erőfeszítések arra irányultak, hogy ezeket bármilyen módon üzemeltetni lehessen. Nehézségeket jelentett az állatvágásokból származó húsok hűtőházi elhelyezése, tartós tárolása is. Szegeden is elkészült a 600 tonna befogadóképességű, mélyhőmérsékletű (—18 °C) és a 100 tonna befogadóképességű 0 °C hőmérsékletű hűtőház. Közvetlenül a vágóhíd mellett létesült, a vágócsarnokot magas pálya kötötte össze a technológiai hűtővel. A Szegedi Hűtőház 1953-ban a Szegedi Húskombináthoz került. Kecskeméten az 1936-ban épült hűtőházat 900 tonna mélyhőmérsékletre és 660 tonna 0 °C hőmérsékletre bővítették. Kecskeméten a hűtőház rámpama-A kecskeméti többszintes hűtőhöz (MTI felvétel)
