Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
Konzervipar 417 zos készételei a Brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyertek (ez a gyártmánycsalád azóta is a ..Brüsszeli ételek"' nevet viseli). Ezután a fejlődés töretlen volt. 1959-ben megalakult a jogelőd intézet (KOHIKI) egy részéből az önálló Konzen1- és Paprikaipari Kutatóintézet, amely az ipar feladatainak végrehajtásában azóta folyamatosan jelentős szerepet vállal. A hatvanas évtized a konzervipar számára meghozta a döntést a fejlesztés szükségessége körül kialakult korábbi vitában: egyértelművé vált, hogy az ország földrajzi és klimatikus adottságait kihasználó zöldség- és gyümölcstermesztésre épülő konzervgyártás fejlesztése — a hazai lakosság megfelelő ellátását, valamint a kivitel (elsősorban szovjet export) távlati igényeit figyelembe véve — megalapozott és perspektivikus. A II. ötéves tervtörvény, amely első ízben foglalkozott az ország jövőjét rögzítő okmányban a konzerviparral, dinamikus fejlődést jelzett. A szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatok gyorsan szélesedtek, a konzervipari termelés az élelmiszeripar többi ágazatáénál gyorsabban nőtt. A tervidőszak végére a konzervipar —- a hús-, malom- és tejipar után — az élelmiszeripari szakágazatok sorában a 4. helyet foglalta el. és az élelmiszeripari termelés volumenéből 9,5%-ot képviselt. A központi célokkal összhangban a konzervipar előtt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében való tevékeny részvétel, valamint a kapacitások jelentős bővítésének feladata állt. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsításában a konzervgyárak magas szakképzettségű termeltetőapparátusa társadalmi segítségének és szaktudásának a mezőgazdaság és a konzervipar közötti kapcsolatok megfelelő kialakításában döntő szerep jutott. A segítségnyújtás kölcsönös előnyökkel járt: az új mezőgazdasági nagyüzemek erősítették az ipar nyersanyagbázisát, lehetővé tették a tudatos fajtakiválasztást, megteremtették az objektív béltartalma értékelésen alapuló minősítés feltételeit. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elkezdték az átlagosnál kedvezőbb bruttó jövedelmű kertészeti ágazat kiemelt fejlesztését. A szerződéses zöldségtermesztés területe 1960-ban 30» 1965-ben 43 ezer hektár volt. Az előirányzott kapacitásbővítések — figyelembe véve az ország gazdasági erejét — elsősorban nem új üzemek létesítését, hanem a meglevők jobb kihasználását, korszerűsítését vették tervbe. Budapest zsúfoltsága ekkor már országos problémává vált, ezért a fővárosi üzemek fejlesztése kizárólag gépesítésre, a technikai színvonal emelésére korlátozódott. Széles körű elemzőmunka alapján elkészült az ipar fejlesztési terve, amely a kedvezőtlen település kiegyenlítését tűzte ki céljául. 1962—1963-ban megkezdődött az új gyárak építése Békéscsabán és Nyíregyházán. A hatvanas évek elejére a gépesítettség színvonala ugrásszerűen emelkedett; az ipar szociális ellátottsága és raktározási helyzete jelentősen javult; a maximális és minimális létszám 2,5-szeres arányának és a termelés idényjellegének csökkentésére szervezési intézkedések egész sorát hajtották végre. Például: munkaigényes előkészítő munkáknak a külső telepeken, míg a termelékeny befejező műveleteknek a központi üzemben végeztetése, ké-
