Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
412 Konzervipar A Platter Konzervgyár igazgatói lakásából a szovjet vezetők ebédlőt alakítottak ki, melyben a dolgozók 1948-ban 50 fillérért kaptak ebédet (Makk István felvétele) ipar megszűnt. A német érdekeltségű Platter és Meinl gyárak már korábban — háborús jóvátételként — szovjet tulajdonba kerültek. 1948. november 1-én megalakult a Konzervipari Központ. Vezetői között ott találjuk az ekkor még 30. évét sem betöltött Kovács Lászlót (1919—1981), a Konzervipari Tröszt 1965-ben Állami Díjjal kitüntetett vezérigazgatóját, aki egész tevékeny életét a magyar állami konzervipar megteremtésének, szervezésének, elismertetésének szentelte, valamint Zacher Zoltánt, a konzervipari energiagazdálkodás, szárítás és besűrítés „atyját”, a Tröszt későbbi főmérnökét. A Központ feladata a fejlesztésre alkalmas üzemek kiválasztása és a 100-náI több leállított üzem használható berendezéseinek a kijelölt üzemekbe való átcsoportosítása volt. A kisüzemek összevonásával 12 konzervgyár és a Fűszerpaprika Nemzeti Vállalat alakult. Élükre a rendszerhez hű munkásigazgatók; kerültek, akiknek többsége a sütőipari munkások szakszervezetéből jött, ugyanis a konzerviparnak saját szakembergárdája ekkor még nem volt. A Földművelésügyi Minisztérium engedélyével 1946—1947-ben Budapesten, majd Kecskeméten szervezett konzervipari továbbképző tanfolyamok (utóbbin kecskeméti és nagykőrösi hallgatók vettek részt) és ezt követő két 1V2 éves Konzervmesterképző Iskola végzőseiből kerültek ki a gyárak felső és középkáderei. Az akkor még csak a legszükségesebb felszereléssel rendelkező gyári laboratóriumok
