Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
Konzervipar 407 Külön fejezetet érdemel ennek az időszaknak a krónikájában a világhírűvé vált paprikapüré-gyártás története. Világszerte az 1925—1930-as években fejlődött ki a vitaminokkal foglalkozó tudomány. Szentgyörgyi Albert, 1983-ban 90. születésnapját ünnepelt Nobeldíjas tudósunk, egykori szegedi egyetemi tanár, a tápanyagok oxidációjának mechanizmusát kutatva a harmincas évek elején fedezte fel a C-vitamint, amelyet a skorbutot gyógyító hatása miatt aszkorbinsavnak nevezett el. Ezt a vegyületet kezdetben káposzta- és narancsléből nyerték, mígnem egy véletlen megfigyelés a paprika nagy C-vitamin-tartalmára utalt. A vizsgált fajták közül a vörösre érett paradicsom alakú paprika bizonyult a legértékesebbnek, ezt szegedi, hódmezővásárhelyi és Budapest környéki bolgár kertészek termelték. Nemesítésének úttörője Kamocsay Gábor kertészkedő, akkori hódmezővásárhelyi városi tisztviselő volt. A paradicsompaprikából tartósított készítmény, a C-vitamin-tartalom megőrzését szolgáló technológiával készült VITAPRIC első gyártója a Meinl, „Óceán' Rt. dunakeszi gyára volt. Az 500 mg% C-vitamin-tartalmú termék bel- és külföldön gyorsan népszerűvé vált, ezért alapanyagának termesztését kiterjesztették Baja—Kalocsa—Dunaföldvár paprikatermesztő vidékeire is. Később a konjunktúrához igazodva a dunakeszi üzem melktt az értékes terméket a Weiss Manfréd-érdekeltségű két üzem is felkarolta, a Földvári utcai telep az azonos technológiával készült PRITAMIN, az EKK szegedi gyártelepe az eltérő technológiájú PAPRIVIT gyártására rendezkedett be. A háborús években a magyar paprikapüré-gyártás évi 350—400 tonnát tett ki, majd gyártóbázisának elpusztítása miatt a felszabadulás után több évig nem érte el az 1943. évi termelés színvonalát. A fűszerpaprika-termesztésben a két tájkörzet — Szeged és Kalocsa — versengése az 1930-as évektől kezdve egyre kifejezettebbé vált. Közülük Szegeden folyt fejlettebb módszerekkel a feldolgozás. A kalocsai paprikamalom-tulajdonosok jól képzett paprikamolnárokat telepítettek át Szegedről, akik ott dinasztiát alapítottak. Munkájuk eredményeként rohamosan javult a kikészítés, az őrlés minősége. A gazdasági válság azonban a fűszerpaprika-termelésben is erősen éreztette hatását. Az 1925. évi 1500 tonnás export 1929-re 660 tonnára esett vissza, majd tovább csökkent. Az ismételt túltermelési válság megelőzésére 1934-ben az állam szabályozta a fűszerpaprika termelését, létrehozta a szegedi és kalocsai zárt körzeteket. Ezeken belül a 100 katasztrális holdnál kisebb területtel rendelkezők szabadon foglalkozhattak termesztéssel. Az intézkedést a kistermelők szívesen fogadták, mert kizárta a konkurenciát, ugyanakkor ők maguk szabadon termelhettek. A zárt körzetek létrehozásával egy időben megalakult a Kalocsai és Kalocsavicléki Fűszerpaprikatermelők Szövetsége, valamint a Fűszerpaprika Termelők Szegedi Szövetsége. Újabb két év elteltével — 1936-ban — az állam megszüntette a fűszerpaprikaőrlemény szabad kereskedelmét. Fűszerpaprikát termelőtől, kikészítőtől (őrletőtői) és őrlőtől (vámőrlőtől) kizárólag a helyi szövetkezet vehetett át és az
