Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
408 Konzervipar hozhatta a készterméket forgalomba. Az intézkedést a Hangya Szövetkezeti Központ hajtotta végre, amely az állami monopóliumot képező fűszerpaprikatermeltetési, -feldolgozási és -értékesítési tevékenységének összefogásával létrehozta a Magyar Fűszerpaprikát Értékesítő Központi Szövetkezetét. Az 1943—1944-es év pusztítását a gyárak különböző körülmények között vészelték át. A Nagykőrösi Konzervgyárat 1941-ben hadiüzemmé nyilvánították, katonai felügyelőt és parancsnokot kapott. A gyártelep vezetője Fellner Frigyes (1889—-1963), az empírián alapuló konzervgyártás legnagyobb hazai alakja volt. 1944 októberében a gyárat katonai parancsra kiürítették, majd felszabadulása után a szovjet hadsereg részére repülőmotorok szerelését végezték benne. A konzervgyártás 1945 áprilisában indulhatott meg újra. Az Első Kecskeméti Konzervgyárat 1944 szeptemberében — amikor a Tiszántúl nagy része már felszabadult és a front Szentes körül állt — csak igazgatója hagyta el, dolgozói helyükön maradtak. Megszervezték a gyár berendezéseinek, raktárkészleteinek védelmét egészen addig, míg a gyárat megszálló SS-alakulat erőfölényének kénytelenek voltak engedni. Parancsot kaptak a gépek leszerelésére és elszállítására is, ezt azonban a gyáriak kijátszották, a berendezést megmentették annak ellenére, hogy néhány nap múlva elrendelték Kecskemét teljes kiürítését. November elején a város felszabadult, ekkor a gyár vezetősége tisztviselőinek felmondólevelet küldött, indokolás: „Szegedi és kecskeméti gyártelepeink és vállalatunk egész vagyona ez idő szerint elveszettnek tekintendő”. A gyárban felszabadulásától szovjet parancsnokság volt. A termelést 1945 áprilisában folytatták. A Platter Konzervgyár értékesebb berendezéseit maga a tulajdonos szereltette le és szállíttatta ágasegyházi birtokára, ő maga pedig családostul Svájcba menekült. A bombatámadások az épületekben jelentős károkat okoztak, a helyreállítást szovjet katonák kezdték meg. A megmaradt készleteket a Vörös Hadsereg vette igénybe. A gazdátlan gyárat a Földművelésügyi Minisztériumtól a kecskeméti Munkás-Paraszt Szövetkezet bérelte. A termelés 1945 augusztusában indult meg. A Nagyatádi Konzervgyárat 1942-ben minősítették hadiüzemmé. 1944 októberében a németek a gyár valamennyi mozgatható berendezését leszerelték, és megkezdték kitelepítését, de csak Körmendig jutottak vele. A felszabadulás után a gyár hazatelepült, termelését 1946-ban folytatta. A termékeit Globus márkanéven forgalmazó Weiss Manfréd gyárakat a háborús események nagy terjeszkedésben találták, üzemei a Máriássy utca—Soroksári út—Földvári utca körzetére terjedtek ki. Építkezéseinek egy 1943. évi bombatámadás vetett véget. A Hatvani Konzervgyár 1944 szeptemberében a vasútállomást elpusztító szőnyegbombázáskor kapott telitalálatot. Az üzem kis területre összpontosított függőleges elrendezése következtében ez az egy bomba az egész berendezést üzemképtelenné tette. A gyár dolgozói építették újjá úgy, hogy 1945 augusztusában ismét termelhetett.
