Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
406 Konzervipar biztosítását és a túlóra díjazását a szakszervezet csak az 1930-as években tudta kiharcolni. 1938- tól kezdve egyre rohamosabban mutatkoztak a háborús konjunktúrával összefüggő fellendülés jelei. A hadigépezet ellátása sok konzervet igényelt, emellett a nehéz közélelmezési helyzetben minden silány termék értékesíthető volt. Százszámra létesültek kisebb-nagyobb konzerválóüzemek, többségükben félkész termékek (pulpok, velők, levek), valamint vegyes gyümölcsíz és zöldségszárítmányok gyártására és exportjára. Példaként említhető a pósteleki gróf Wenckheim-birtok 1937. évi kezdeményezése 8—10 szilvalekvárfőző üst felállításával, amely olyan jövedelmezőnek bizonyult, hogy 1942—1943-ra a szezonban 400 főt foglalkoztató szárító-, aszaló-, szörp- és ízgyártó üzemmé bővült. Mai gyáraink közül a Szigetvári és a Nagyatádi Konzervgyár kialakulása jellemző az időszak körülményeire. 1939- ben Matán István Ötvöskónyiban szilvaaszaló és -lekvárfőző családi üzemet alapított, amelyben szezon után kukoricaszárítással és libatöméssel foglalkozott. Üzeme 1940-ben már nyereséges volt. 1942-ben — Buries Pál vezetésével — áttelepítette a nagyatádi Czinderi-kastélyba, ahol a Nagyatádi Konzervipari Kft. nevet viselő üzem termelése csakhamar dzsemekkel, savanyúságokkal, majd szeszfőzéssel bővült. Még ugyanebben az évben a vállalat almatárolót létesített és új üzem építéséhez kezdett. Ugyancsak 1939-ben a szigetvári járás földesura, Andrássy Mihály gróf birtokán exportcélú meggylégyártást kezdeményezett, és 160 fővel pótkávé gyártóüzemet létesített. 1941-ben a cikóriaüzemet gyümölcskonzervgyárrá bővítette, és napi 8 marha feldolgozásával húskonzerv gyártására is berendezkedett. Fennmaradt adatok szerint 1943-ban 192 pulpolóüzem összesen 61 ezer tonna gyümölcsfélterméket, 105 szárítóüzem 29 ezer tonna zöldségszárítmányt gyártott. A Weiss Manfréd üzemek jelentős megrendeléseket kaptak fehér és fekete lemezből készült dobozok gyártására, korszerű besűrítőket és dobozzáró gépeket szereztek be, és alumínium dobozok sterilezésével kezdtek foglalkozni ellennyomásos autoklávban. Fellendült a gyümölcs- és főzelékkonzerv-kivitel, a Máriássy utcába korszerű tésztagyártó gépek települtek. A cég tovább terjeszkedett, bérbe vette a Flóra Szappangyár Soroksári úti telepét, megvásárolta a Földvári utcai telepet, és nagyarányú építkezésbe kezdett. 1941—1943-ban a Weiss Manfréd konzervgyárakban a gyermekmunkáért 24, a nődolgozóknak 28—32, a férfiaknak 42—52 fillér órabért fizettek, a súlyosbodó háborús körülmények, a gyorsan emelkedő élelmiszerárak mellett azonban ezek a keresetek az 1937—-1938. évihez képest 20—25% reálbércsökkenést jelentettek. Kecskeméten a zöldségszárítmányok gyártásának terjeszkedése a nyersanyag termőhelyhez közeli új gyár alapításának célszerűségét vetette fel. Ez a fióktelep lett a Szegedi Konzervgyár alapja. Létesítését az a kormányhatározat is indokolta, amely 1939—1940-ben az élőállat-kivitelt korlátozta, és helyette a húskonzervek gyártását támogatta.