Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
404 Konzervipar dezések közül csak a kimondottan növényi konzervgyártó gépek voltak a Weiss Manfréd tulajdonában, minden egyéb a Honvéd Kincstár tulajdonát képezte. Az üzem műszaki színvonala az ipar akkori egészének műszaki állapotát jellemezte. Gyártási vonalak nem léteztek, a gépek elhelyezését nem a technológiai sorrend, hanem a transzmissziós tengelyen a meghajtásra rendelkezésre álló szabad hely szabta meg. Csak a gömbvákuumok, főzőüstök, autoklávok, vákuumszivattyúk voltak beépítve, a többi gép helyét szezononként cserélték, változtatták. A gyár napi 23 tonna paradicsomot dolgozott fel. (Az 1970-es évek végére a két kecskeméti gyár paradicsomfeldolgozó kapacitása 1609tonna/napra növekedett.) Különlegessége volt a gyárnak a fagyasztással besűrített muston kívül a cukrozott gyümölcs, és innen indult „országhódító” útjára a zöldségszárítmányok gyártása, amelyhez utóbb a szárítógépeket is a Weiss Manfréd gyártotta. Magyar szakemberek a gyárakban nem vagy csak alig voltak, a konzervipari tudást osztrák vagy német mesterek tapasztalati ismeretei képezték. A válság éveiben egyedül a Paksi Konzervgyárat alapították (1932). A konzervtermelés mennyisége 1928 és 1934 között 8000—9000 tonnán stagnált, az ipar összes létszáma az 1932. évi mélyponton átlagban 950 fő, a szezoncsúcsban 1860 fő volt. A férfiak órabére 3/4 kg, a nőké V2 kg kenyér árát tette ki. Később sikerült kiharcolni az 1 kg, illetve 3/4 kg kenyér árának megfelelő órabért. A világgazdasági válságtól a II. világháborús évekig Az 1932. évi mélypont után lassan éledezett a gazdasági élet vérkeringése. A megindult fejlődés 1935-ben már ténylegesen érezhető volt, ebben a fő szerep a paradicsom- és szárítmánygyártásnak és a kapcsolódó technikai korszerűsítésnek jutott. Az évtized végén újabb gyárak alakultak (Kaposvár, Szigetvár, Nagyatád, Hangya, Suppán). Az 1928 és 1937 közötti évtized konzerviparáról a Magyar Statisztikai Szemle 1939/6. számának adatai szolgálnak egyedül felvilágosítással. A statisztika 1937-ben 29 konzervgyári ipartelepet tartott nyilván. Az ezek által 1935—1937-ben feldolgozott gyümölcs mennyisége évi 1200—2800 t között mozgott (a statisztikai számbavétel alapjainak különbözősége miatt —- mivel a gyümölcslégyártás nem a konzerv-, hanem a likőriparhoz tartozott —■ az adatok korrekcióra szorultak). Legnagyobb volument a szilva (700—1000 tonna), az alma (450—600 tonna), a meggy (110—450 tonna), a barack (250—300 tonna) és a cseresznye (150—160 tonna) képviselték. A zöldségfeldolgozás éves volumene 1935—1937 között ugrásszerűen 18-ról 60 ezer tonnára növekedett, a feldolgozott nyersanyag 80—90%-a paradicsom volt. A konzervtermelés mennyisége 1934—1937 között megkétszereződött (18 ezer tonna). Ezen belül a paradicsomgyártmányok mennyisége 30-szorosra (320-ról 9700 tonnára) növekedett, az összes többi konzerv éves termelése vi
