Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar

Tejipar

385

Tasaktölíő gépsor a Kelet-Budapesti Tejüzemben, 1974 Forrás: a Tejipari Vállalatok Trösztje képanyaga

koncentrátumok gyártása (főleg a hús- és konzervipar számára) a tőkés import nátrium-kazeinát kiváltására.

1981—1983-ban további öt új nagyüzem létesült. Az 1982-ben üzembehelyezett napi 200 ezer liter kapacitású Debreceni Tejüzem mellett 1983-ban készült el a tejipar legnagyobb sajtüzeme Szekszárdon, amely főprofilként napi 200 ezer liter tejből félkeménysajtot, és savóból Citopánt, sütőipari élesztőadalékot gyárt. A sajtgyártás komplex gépesített és részben automatizált gépi vonalon történik. Ugyancsak 1983-ban helyezték üzembe a Makói Krémfehérsajt Üzemet, amely már számítógépes vezérléssel működik, továbbá a zalaegerszegi gépesített keménysajtgyártó üzemrészt. Az új létesítményekkel 1980-ra lényegében befejeződött a tejipar hálózatfejlesztése, és a VI. ötéves tervidőszakkal megkezdődött az ipar intenzív fejlesztésének időszaka.

Az 1968-tól kezdődő időszakban gyors Ütemű műszaki-technológiai fejlődés indult meg. Jelentősebb: az üvegpalackokról való áttérés a folyékony termékek egyutas (polietilén tasakos) csomagolására; a forró vizes hevítésű lemezpasztőrök alkalmazása a gőzfűtésesek helyett; a folytonos vajgyártás megkezdése (1968); világviszonylatban elsőként a gyúrt sajtok (kaskaval) gépesített gyártása (MTKI, dr. Szabó Géza, Szalay László), a gépet az ÉLGÉP az Alfa-Laval céggel kooperálva exportálja is; krémtúrógyártás centrifugás eljárással (1969);