Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
384 Tejipar Mivel a tejtermelés évenként változik, de kisebb tejtermelés mellett is biztosítani kell az ellátást, ezért többnyire tejtöbblet szükséges. A tejipar elsősorban belföldi ellátásra szervezett, exportot csak akkor és annyit bonyolít, amikor a tejtermelés nagyobb a belföldi igénynél. Az ipar feldolgozókapacitása 1970 és 1983 között a napi 3,5 millió literről 8,2 millió literre nőtt, amellett, hogy az állami üzemek száma a koncentrálás folytán 80-ról 61-re csökkent. 1970 és 1980 között 17 új üzem épült, és számos nagy rekonstrukció valósult meg. Ezek nagyságrendje legnagyobb részben napi 100—150 ezer liter között van. A tejipar legnagyobb üzeme a Kelet-Budapesti Tejüzem (1974) napi 500 ezer liter kapacitással, gyártási profilja pasztőrözött és ultrapasztőrözött tejre és tejszínre, ízesített, savanyú és desszert tejtermékekre terjed ki. Az 1978-ban üzembe helyezett Veszprémi Tejüzemben indult meg hazánkban a lágysajtok (camambert, brie) komplex gépesített gyártása. 1971-ben létesült az első kulcsátadásra vásárolt korszerű tejporgyár Gyulán, ezenkívül 1980-ig összesen nyolc tejporgyár, továbbá meglevő üzemekben tejporgyártó üzemrész létesült, amelyek napi több mint 1,8 millió liter tej feldolgozására képesek. Az 1978-ban létesített Kisteleki Krémfehér sajt-gyártó Üzem a Kísérleti Intézet által kidolgozott membránszeparációs (ultraszűréses) technológiával kizázólag tőkés exportra termel sajtot. 1980 után, az 1975-ben épült Csornai Tejporgyárban indult meg — szintén ultraszűréses technológiával —- a tejfehérje-Fo/yionos vajgyártó és csomagoló gépsor (Székesfehérvár, 1968) Forrás: az Élelmiszeripari Tervező Intézet prospektusa
