Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 383 sebb üzem kivételével — már mindenütt zárt rendszerben pasztőröztek (1959 és 1961 között); a felvásárolt tej 49%-át tankgépkocsikban szállították (1964); 1957-ben kormányzati határozat alapján Budapesten és hét vidéki városban nagy ütemben fejlődött a tej palackozása (a budapesti palackozókapacitás elérte a napi 120 ezer litert). Megkezdődött a kompresszoros tej hűtő-tároló tartályok hazai gyártása (1967, MIRKÖZ) a tejgyűjtők részére. A technológia fejlesztése során bevezették az ementáli sajt gépesített leeresztéses formázását (Takó-Barkovics és társai szabadalma); valamint a tejföl poharas érlelését (Győri Vilmos újítása, 1960); 1967-ben az első zárt rendszerű cirkulációs tisztítást: a sajtok hőre zsugorodó műanyag (Cryovac) fóliában való érlelését és forgalombahozatalát; majd az előpréselő-formázó berendezések és a perforált sajtformák használatát. 1958 után az ipari ellátást kiterjesztették a vidéki lakosságra is. 1966-ban szűnt meg a vaj keretgazdálkodása, és lényegében megindult a kereskedelmi módszerek alkalmazása (választékbővítés, fogyasztói csomagolások, piackutatás). 1960-ban a vaj nélküli fejenkénti évi tejtermék-fogyasztás 114 liter volt. Először haladta meg az 1938. évi szintet, de még messze elmaradt a kívánatos színvonaltól, és a lakosság mintegy felére terjedt ki. Az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer új fejlődési szakaszt indított meg a tejiparban is. Az 1970-es években főleg a belföldi igények kielégítésére, a szükséges kapacitások biztosítására a kormányzat kiemelten fejlesztette a tejipart. A tejtermékexportot a tejipar a TERIMPEX Állat- és Terményforgalmi Külkereskedelmi Vállalat útján bonyolítja le. 1968-ban a termelőszövetkezeti törvény lehetővé tette tejfeldolgozó üzemek létesítését. így 1968 elején jött létre az első tsz-társulás MECSEKTEJ néven, 1969-ben pedig a TSZ Tej Együttműködési Iroda, amely koordinálja és elősegíti a tejüzemek működését. Ezután több tsz tejüzem létesült, számuk jelenleg 16, közöttük a BUDATEJ GT törökbálinti üzemében 1965-ben keményfagylalt-gyártó üzemrész is létesült. Az Irodát 1982-ben TSZ Tej Egyesüléssé szervezték át. A tejipar további 13 tsz-üzemmel közös vállalkozásban tart szoros együttműködést. A tsz-üzemek 1983-ban a tejfelvásárlás és -feldolgozás kb. 10%-át képviselték. Döntő jelentőségű volt 1973-ban a Minisztertanácsnak a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére hozott határozata, amely szerint „a tejtermelést a növekvő hazai igények kielégítéséig kell fokozni”. A határozat alapján indult meg a holstein-fríz szarvasmarhák importja és a magyartarkával való keresztezése. A program eredményeként a tehenenkénti évi tejhozam az 1975. évi 2627 literről 1983-ra 4360 literre, a felvásárlás pedig 1372 millió literről 2404 millió literre (75%-kal) emelkedett. A tejfelvásárlás ilyen mértékű emelkedése szükségessé tette a tejipar üzemhálózatának és kapacitásának nagyütemű fejlesztését és korszerűsítését, amely lehetővé tette a városi — és a falusi — lakosság igény szerinti és bővülő választékú tej- és tejtermékellátását, de emellett az export növelését is.
