Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 377 1932-ben dán nyelven is megjelent, és világviszonylatban is úttörő munka volt. Gratz 1934-ben vonult nyugalomba. Utóda dr. Vas Károly (1884—1948) állatorvos volt, aki már 1914 óta dolgozott az állomáson. Munkája fő területét a tejipari mikrobiológiai kutatások képezték, foglalkozott a vaj- és a sajtkultűrákkal és a vajsavbaktériumok szerepével a sajtok puffadásának előidézésében. Kiemelkedő eredményt ért el a vajkultúra aromatermelésének Csiszár Józseffel közösen kidolgozott gyors meghatározási módszerével (1936—1937), amely Vas—Csiszár-féle aromareakcióként ismert a szakirodalomban. 1936-ban dr. Nyíredy István állatorvos, gazdasági akadémiai tanár vette át az állomást, és vezette 1940-ig. Működése során elsősorban tejhigiéniai és bakteriológiai kérdésekkel foglalkozott. 1940-től Csiszár József lett az állomás vezetője. 1941-ben az állomás nevét Magyar Királyi Tejgazdasági Kísérleti Intézetre változtatták. Ebben az évben indította meg Csiszár a Tejgazdaság című szaklapot, amely hét évfolyamos fennállása alatt a tejipari kutatás és gyakorlat nemzetközileg elismert szaklapja volt. A tejipar szocialista átalakítása A tejipar újjáépítésének kezdetei A tejipar a felszabadulás időszakában súlyos károkat szenvedett, megbénult üzemhálózattal és igen kis tejmennyiségekkel kellett elindítani a tejellátás szervezését. Az ország felszabadításának ütemében az üzemek többségében azonnal megkezdődött a helyreállítás, a tejgyűjtés és a tejellátás megszervezése. Ez elsősorban a nagyobb városokban indult meg, ahol a kórházak és a csecsemők, később a gyermekek és a betegek ellátását szervezték meg, de helyenként a tej és egyes tejtermékek eladása is megkezdődött. Az ellátás fő formája azonban a termelői értékesítés, illetve a cserekereskedelem volt. Szegeden 1945. január 9-én kezdődött meg a tej jegyre való szervezett kiosztása. A tej mennyisége a felszabadulás után rövidesen elérte a napi 7000 litert. A tejellátás érdekében a dolgozók önként vállalkoztak munkára és túlórázására. Budapesten elsőnek az Erzsébetvárosi Tejüzemben indult meg a munka. Az üzemet nagyrészt kifosztva, belövésektől megsérült épülettel, hiányos gépi berendezésekkel találták a munkára gyülekező dolgozók. Az üzem, de több kisebb üzem gépeit is zömében megrongálódott gépek alkatrészeiből állították össze. A kelenföldi üzem bombatalálatok következtében teljesen használhatatlan volt, és csak 1949-ben tudták üzembe helyezni. A legnagyobb gond a tej hiánya volt. Mindezek ellenére sok erőfeszítés árán dr. Kende Zsigmond (Iggg—1971) lelkes kezdeményező munkájával megindult az élet. Tevékeny
