Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
376 Tejipar tanfolyamok vaj- és sajtmesterek képzését szolgálták, a felsőfokú tanfolyamokon tejgazdasági üzemvezetőket képeztek. 1902-től az oktatás időtartamát egy évre emelték. 1922-től az iskola új elnevezése Magyar Királyi Tejipari Szakiskola lett. Ettől kezdve a felvételt négy középiskolai osztály végzettséghez és egyéves tejgazdasági gyakorlathoz (tejipari tanonc) kötötték. A gyakorlati évet az iskola által kijelölt üzemben kellett tölteni. Az iskola elvégzése „vajmester és sajtmestersegéd” képesítést nyújtott, de külön, az iskolánál megszerezhető sajtmesteri képesítést is lehetett szerezni. Az iskola 1925-től kistejgyűjtő, -fölöző és túrógyártó tanfolyamokat is indított. A pusztalánci szakiskola az 1920-as évek végére már nem tudta kielégíteni a gyakorlati követelményeket. 1929-ben Csermajorban építették fel az akkori körülmények között korszerű, és tanüzemmel is felszerelt tejipari szakiskolát. A csermajori szakiskola felvételi feltételei azonosak voltak a pusztalánciéval, a tanulmányi időt közben három évre emelték fel. A sajtmesteri képesítéshez további üzemi gyakorlatra és tanfolyam elvégzésére volt szükség. 1931-től Csermajorban rendezték a kistejgyűjtő, -fölöző és túrógyártó tanfolyamokat is. Az iskola így kialakított oktatási rendszere volt érvényben a felszabadulásig. A tejgazdasági oktatást szolgálta még az 1902-ben létesített Kisbéri Magyar Királyi Tejmunkásképző Iskola is. Célja nagyobb tejgazdaságok, tejszövetkezetek szakmunkásainak képzése volt, egyéves tanfolyamokon. Az iskola a csermajori szakiskola megindulása után, 1931-ben megszűnt. A tejipar gyakorlásának szabályozására kiadott rendelet szerint a nagyobb városi tejellátó üzemek (napi 3000, majd 5000 litert meghaladó forgalom) vezetéséhez a Felsőbb Tejgazdasági és Tejipari Szaktanfolyam elvégzésére volt szükség, amelyet a Magyaróvári Gazdasági Akadémiával és a Tejkísérleti Állomással kapcsolatban szerveztek meg. A tanfolyam célja a rendelet szerint „magas színvonalon a tejgazdasági és tejipari elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítására módot adni”. Az első tanfolyamot az 1926—1927-es tanévben rendezték, majd a jelentkezők számától függően egy-két évenként újra indították, végül a háborús viszonyok miatt megszüntették. A Tejkísérleti Állomás munkáját dr. Graíz Ottó oki. gazda, állatorvos (1879— 1956) vezetésével folytatta 1909-től 1934-ig. Az Állomás 1914-ben Magyaróváron a jelenlegi épületébe költözött. Jelentős fejlődési szakasz volt 1928-ban a kísérleti üzem létesítése. Az állomás Újhelyi nyomdokain tovább folytatta munkáját a tejtermelés területén. 1914 előtt foglalkozott a juhtej feldolgozásával, majd a sajtérés folyamatainak kutatásával. Az 1920-as évek munkája a pasztőrözés, a tejipari mikrobiológia és az ömlesztettsajt-gyártás elméleti és gyakorlati kérdéseinek a kutatására terjedt ki. Gratz oktatási és irodalmi tevékenysége igen széles körű volt. Megszervezte a Felsőbb Tejgazdasági és Tejipari Szaktanfolyamot, a felsőfokú szakképzés első hazai bázisát. Az 1925-ben megjelent A tej és a tejtermékek c. több mint 600 oldalas munkája az első hazai átfogó szakkönyv, amely több mint 20 éven át egyedülálló volt. Kiemelkedő műve volt 1931-ben Die Technik der Schmelzkäseherstellung c. német nyelvű könyv, amely
