Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 363 akkor legnagyobb kapacitású gyúróhengeres vaj készítőjében gyártották. Képzett szakemberek hiánya miatt az üzemet svéd szakember irányította, és itt •1922-ig kizárólag bajor és osztrák mesterek dolgoztak. Tejgazdaságunk viszonylag lendületes fejlődését nagymértékben visszavetette az 1909. és 1911. évi aszály. Az 1910. évi száj- és körömfájás miatt csökkent a tejtermelés, így a legfontosabb vajpiacot, Bécset nem tudtuk elegendő vajjal ellátni, emiatt a kereskedők a dán vaj importjára tértek át. Az 1908. évi több mint 4000 tonnás vajexportunk 1913-ban 3000 tonna alá csökkent. A XIX. század végén bekövetkezett technikai fejlődés a XX. század első másfél évtizedében a hazai tejfeldolgozásra is kihatott. A nagyobb üzemekben ugyan már ipari méretű gépeket alkalmaztak, de jelentősek voltak még a háziipari módszerek is. A tejüzemi városi ellátásról még csak Budapesten és néhány nagyobb városban beszélhetünk. A falusi szövetkezetekben kézi hajtású fölözőgépek terjedtek el, de a nagyobb üzemekben gépi (transzmissziós) hajtással találkozunk. A nagyobb üzemekben rátértek a tej és a tejszín pasztőrözésére. Több üzemben már a vitorlás (dán) pásztorokét alkalmazták. A vajgyártásban a század első évtizedében kezdték alkalmazni a tejsavbaktérium-színtenyészeteket a nagyobb üzemekben. Különböző köptilők (holsteini és Viktória) terjedtek el a kis és közepes vajüzemekben is. Általánosan alkalmazták a vajgyúró asztalokat is. Amerikában, a múlt század végén feltalált gyúróhengeres vajkészítő forradalmi változást hozott a vajgyártásban. 1914-re hazánkban három ilyen berendezés üzemelt. Az I. világháború végéig jelentős műszaki fejlődés hazánkban a túró- és a sajtkészítésben még csak annyiban mutatkozott, hogy a nagyobb sajtüzemekben rátértek a gőzfűtéses sajtüstök, és egyes üzemekben a karosprések használatára, a technológia egyébként még a hagyományos volt. A sajtimport csökkentésére, az Európában közismert sajtok (ementáli, parmezán, romadur stb.) készítésének bevezetésére már a múlt században voltak uradalmi és vállalkozói kezdeményezések. Hanyatlás és válság a két világháború között Az I. világháború vége és a Tanácsköztársaság ideje Az I. világháború befejezésével bekövetkezett gazdasági romlás a tejtermelésben és a lakosság ellátásában is súlyos helyzetet teremtett. 1913-ban a budapesti tejfelhozatal meghaladta a napi 370—380 ezer litert, 1919 elejére pedig mintegy 35 ezer literre csökkent. A Tanácsköztársaság rövid — 133 napos — ideje alatt a kormányzat hatalmas erőfeszítéseket tett a tejtermelés és a városi lakosság ellátásának megoldására is. A társas gazdálkodás megkedveltetését célozta az egyszerűbb szövetkezeti formák (így pl. a tej sző vetkezetek) támogatása. A tejellátás érdekében a vasúti vonalak mentén a gazdaságokban tehenészeteket ren
