Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
364 Tejipar deztek be, és összeszedték a tehenészetek és a községek tejfeleslegét. A hatalmas szervezőmunka eredményei rövidesen megmutatkoztak, május elejére a januári napi 35 ezer literről 60 ezer, majd 80 ezer literre emelkedett a budapesti tejfelhozatal. Rendelkezések jelentek meg a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek államosítására, a dolgozók munkaidejének csökkentésére és a munkabérek szabályozására. Tekintve, hogy a tejiparban csak csekély számú volt a nagyobb üzem, ez utóbbi rendelkezések nem érvényesültek a nagyszámú kisüzemben. A tőkés restauráció időszaka A Tanácsköztársaság megdöntése utáni zavaros állapotok között folyt a tőkés restauráció, az élelmiszer-ellátásban nagy nehézségek voltak, a pénz romlása miatt csökkent a termelés. A tejért sorba kellett állni az üzleteknél, és csak alig jutott jegyes tej a gyermekek, az öregek és a betegek részére. A tejiparban az 1920-as évek elején indult meg bizonyos mértékű fejlődés, ami 1922 és 1929 között nagy lendületet vett. Az első ilyen kezdeményezés 1920-ban a Magyar Gazdák Tejüzeme volt. 1925-ben a jelenlegi kelenföldi tejüzem helyén napi 25 ezer liter kapacitásúra építették, majd 50 ezer literesre bővítették az üzemet. 1922-től Budapesten és vidéken számos tejüzem létesült. A jelentősebbek voltak: a Fővárosi Tejüzem budapesti (1922) és kaposvári (Cseri úti) tejellátó és vajgyártó üzeme (1923), Sebestyén Imre vajüzeme Majoson (1926) napi 8 ezer liter tejbeérkezéssel, Fleischer Fivérek, Pécsváradi Tejgazdasági Vállalat pécs-A Magyar Gazdák tejüzeme a mai Bartók Béla úton, 1925 Forrás: Magyar Tejipar, 1927. 3. sz.
