Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 361 lító részvételével. Nyugalomba vonulása után is szívén viselte a tejgazdaság ügyét. Nevéhez fűződik a ma is gyártott illmici (Moson megyei csemege) sajt kidolgozása is. Külön története van a Központi Tejcsarnok Szövetkezetnek a század elejétől az I. világháború végéig. A szövetkezet a századfordulón vitathatatlan érdemeket szerzett a főváros tejellátásában. Nagy gondot fordítottak a tej és a tejtermékek hamisítatlanságának biztosítására, a kiszállított termékek edényzetét plombával zárták le. A főváros tejellátása az I. világháborúig egyenletesen fejlődött. 1913-ban a napi tejfelhozatal meghaladta a 300 ezer litert, amit még kiegészített a környékbeli termelők által felhozott 70—80 ezer liter tej. Az érdemek mellett több panasz is felmerült a szövetkezet ellen, pl. hogy a forgalomba hozott tej a feltüntetettnél kisebb üvegekbe került, továbbá, hogy a kiskereskedők számára egyoldalú kötelezettségeket írt elő. Az I. világháború kitörését követően egyre nagyobb lett a tej és a tejtermékek iránti kereslet. A kínálat viszont csökkent, az árak emelkedtek, ezért a Belügyminisztérium 1915-ben maximálta a tej arát. Ezt követően a vidéki gazdaságok inkább helyben adták el a tejet. A fővárosban így tejhiány jelentkezett. A fővárosi tanács is kénytelen volt a közellátás kérdésével foglalkozni. A tanácsülés határozatot hozott a Központi Tejcsarnok Szövetkezet átalakításáról és a főváros részvénytöbbségével részvénytársasággá átalakításáról, amelynek alapján 1916. augusztus 12-től Budapesti Általános Tejcsarnok Rt. néven működött. Rövidesen jelentős tőkével belépett a részvényesek sorába a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, és a megnövelt vállalkozás új elnevezése Központi Általános Tejcsarnok Rt. lett. A század első évtizedében a szövetkezeti tejfeldolgozás mellett már nagyobb tejellátó és tejtermékgyártó üzemek is létesültek. Döntő hányadukban magánvállalkozások és részvénytársaságok voltak. A jól megalapozott cégek a minőségi termelés, az export, a bel- és a külföldi sajtféleségek készítése, valamint a behozatal csökkentésének érdekében új üzemeket létesítettek. Közülük a felvidéki és az erdélyi kereskedők virágoztatták fel a juhtúrógyártást. 1913-ban juhtúróexportunk több mint 2800 tonna volt, ami 700 tonnával haladta meg sajtimportunkat. A szövetkezeti üzemek mellett jelentős volt a Stauffer és Fiai répcelaki sajtgyár (1904). Alapítója Stauffer G. Sándor svájci sajtos, aki hazájában 1868-ban kezdett sajtkészítéssel foglalkozni. Fia, Stauffer Frigyes (1853—1942) hosszú éveken át vezette a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából a nagyszécsényi ementáliüzemet, majd 1904-től 1927-ig a vállalatot. A sajtgyár termékeivel nemzetközi szinten több elismerést szerzett. Az eredeti üzem telephelyén ma is korszerű sajtgyár működik. 1905-ben Kaposvárott két üzem is létesült, az egyik a Központi Tejcsarnok üzeme, ahol az országban először gyártottak tejcukrot. 1908-ban a Hungária Vajkiviteli Rt. Szabadkán és Budapesten kazeinüzemet létesített. A két üzem az első évben 87 tonna kazeint gyártott (ez mintegy 2,6
