Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
Baromfiipar 349 Ennek keretében legjelentősebb a kecskeméti rekonstrukció volt, amely egyúttal megoldotta a Budapestről kitelepítendő sok telephelyes, korszerűtlen Tollfeldolgozó Vállalat megszüntetésének feladatát is, egy korszerű tollfeldolgozó gyár létesítésével. Orosházán megkezdte működését a baromfiipar első konzervgyára, egyelőre szerény méretekben baromfiipari alapanyagok magasabb szintű hasznosítására, az exportpiac által igényelt néhány korszerű gyártmány előállítására. A megkezdett rekonstrukcióktól függetlenül valamennyi vállalatnál folytatták a legszükségesebb beruházásokat, nem utolsósorban a legszűkebb keresztmetszetet jelentő fagyasztási kapacitások növelésére, a szociális létesítmények biztosítására, a higiéniai stb. követelmények kielégítésére. Az ipari tevékenységben a tervszerűséget, a program szerinti feldolgozást tette lehetővé — az idényszerűség felszámolását is szolgáló —- a mezőgazdasági nagyüzemekkel kialakított szerződéses kapcsolati rendszer, amely óragrafikonos beszállításig volt tökéletesíthető. A rendelkezésre álló — viszonylag egységes és jó minőségű — nyersanyag birtokában megszüntethető volt az ipari „hizlalás”, amelynek fenntartása a példátlanul gyors mennyiségi növekedés miatt megoldhatatlan feladatok elé állította volna az iparvállalatokat. Ugyancsak a nyersanyag-helyzet javulása tette lehetővé, hogy a végtermékeknél a három export- és négy belföldi minőségi osztályt megszüntessék. Az összesen hét minőségi osztályt két osztályra lehetett leszűkíteni oly módon, hogy érdemi paramétereiket illetően az export- és belföldi termékek azonos értékűekké váltak. A hatvanas évek elején általánossá tették a termékek egyedi csomagolását, és az egyszerűbb polietilén tasakos csomagolás mellett megjelentek a legigényesebb exportpiacok számára a zsugorodótasakos és ételtálcás gyártmányok is. A gyűjtőcsomagolásnál a faládát felváltotta a kartondoboz. A piacok bővülésével és a fogyasztói igények differenciálódásával többszörösére növekedett a gyártmányok köre, és a baromfiexport kilépett Európából. A hatvanas években a magyar baromfi a többi között megjelent a Közel-Keleten, Japánban és a Kanári-szigeteken. A belföldi forgalomban megszűnt a korszerűtlen élő baromfi árusítás és a technikai feltételek megteremtésével uralkodóvá vált az előhűtött (friss) baromfi értékesítése. Az árubőség mellett elsősorban ennek tulajdonítható, hogy hazánkban az egy főre jutó baromfihús-fogyasztás az 1960. évi 9,3 kg-ról 1970- rt 14,2 kg-ra emelkedett. A mennyiségi növekedés, a technikai és technológiai fejlődés szükségessé tette a szakemberképzés előtérbe helyezését. Régi igény valósult meg a baromfiipar szakmásításával. Megkezdődött a szakmunkásképzés és a közép- és felső szintű oktatásban a technikusi, üzemmérnöki, valamint a baromfiipari szakmérnökképzés. Az általános gazdaságpolitikai koncepciónak megfelelően az állami vállalatok 1971-től 1981-ig a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztje keretében működtek. A fejlődés ebben az évtizedben továbbra is töretlen volt és az élőbaromfi
