Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
Baromfiipar 345 V------L 1924. évi szintnek felelt meg, tehát az I. világháború utáni hatodik év eredményét a felszabadulás után már a második évben elérte a baromfiipar. Nem lenne teljes az időszakról szóló beszámoló, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy az üzemekben a felszabadulást követően megalakultak az üzemi bizottságok, létrejöttek a szakszervezeti csoportok és a legkisebb üzemek kivételével MKP- és SZDP-alapszervezetek alakultak. Az üzemek nagy részénél erős ifjúsági szervezetek születtek, amelyek különösen a SZIT-mozgalom működése idején végeztek eredményes munkát. Számos visszaemlékezés idézi fel a korból a pártszervezetek, üzemi bizottságok és ifjúsági szervezetek harcát a tulajdonosokkal, a munkakörülmények javításáért, szociális létesítményekért, igazságos és arányos bérezésért, a munkaidő szabályozásáért. Hátrányosan befolyásolta a dolgozók egységes és eredményes fellépését, hogy egy-egy üzemben több szakmai szakszervezet működött. A baromfiipari munkások az Élelmezési Munkások, a gépkocsivezetők a Gépjárművezetők, a tisztviselők a Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete tagjai voltak. Mindez azonban nem akadályozta meg az első kollektív szerződések megkötését, az alapvető jogok és kötelezettségek szerződésbe foglalását a munkáltatókkal. Az államosítástól a mezőgazdaság szocialista átalakításáig Az első hároméves terv idején, 1948. március 26-án hozta nyilvánosságra a kormány azt az elhatározását, hogy a 100 főnyi munkáslétszámot meghaladó nagyvállalatokat állami tulajdonba veszi. Az 1948. évi XXV. te., az államosítási törvény nyilvánosságra hozatalának időpontja tudatos volt, mert a húsvéti ünnepek négy napja alkalmas volt az átvétel és a legszükségesebb szervezési intézkedések megtételére. A törvény a következő baromfi-feldolgozó vállalatok érintette: Aszódi—Wogrincsics—Berényi, Kecskemét; Benedek József és Fia, Budapest (Kecskemét, Nagykőrös); Fortuna Árukereskedelmi Rt., Budapest (Orosháza, Debrecen); Bernardinelli Lajos, Orosháza; Klein és László, Orosháza; Schneider Ignác utódai, Budapest (Kiskunhalas, Békéscsaba). A baromfiiparban vállalatvezetőnek tekintették és nevezték a cégek telepeinek vezetésével megbízott személyeket is, akik többnyire az üzemi bizottságok elnökeiből kerültek ki. Rendelkezésünkre áll az a fénykép, amely a Schneider cég kiskunhalasi üzemének államosítása alkalmával készült. A vállalatok tevékenysége zavartalanul folytatódott, dolgozóik nagy lelkesedéssel igyekeztek minél eredményesebb munkát végezni. Nem államosították ez alkalommal a kisebb üzemeket, valamint a szövetkezeti tulajdonú telepeket. A Stuhlmüller Kft. mezőtúri telepét az Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1947 őszén átadta a Magyar Országos Szövetkezeti Központnak. í
