Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
344 Baromfiipar biztosítsák, és képesek legyenek feldolgozni a beérkező nyersanyagot. Részt vettek a kiéhezett Budapest ellátásában. Több üzem rendelkezett Vas Zoltán budapesti közellátási kormánybiztos megbízólevelével a budapesti ellátásban való részvételre. 1945 és 1946 folyamán, a korábban Hangya-bérletbe került üzemeket régi tulajdonosaik vagy azok örökösei folyamatosan átvették. A mezőtúri Stuhlmüller üzemet az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette kezelésbe. A saját építésű és megvásárolt üzemek a Hangya tulajdonában maradtak. Az inflációs időszakban a felvásárlási, ipari és kereskedelmi tevékenység csak szerény méretekben folyhatott, alapja cserekereskedelem volt. A stabilizációt követően a helyzet lényegesen javult, szoros elszámolás és fedezetigazolás mellett a cégek, különösen a legnagyobbak, viszonylag kedvező feltételekkel bankhiteleknez jutottak, megindulhatott a normális baromfiipari tevékenység. Természetesen ennek gyakorlásához alapvető fontosságú volt a parasztság termelési kedvének megélénkülése és az a biológiai feltétel, hogy a baromnak termelési szintje regenerálható a leggyorsabban. 1946-ban már szerény mértékű exportot is lebonyolított a baromfiipar, és mint az I. világháború után is, elsőként az angol piac nyílt meg. Az ezt elősegítő banktámogatásokban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank járt az élen. Az új iránt leginkább fogékony Schneider cég az utolsó egy-másfél évtizedben óriásivá fejlődött amerikai baromfiipar eredményeit megismerve elsőként tett kezdeményező lépéseket a baromfiipari tevékenység gépesítésére. Megvásárolták a Magyarországon első, angol gyártmányú Johnson nagyoló-kopasztó gépeket, amelyek nevüknek megfelelően csak „nagyjából” kopasztották meg a csirkét. Ezek a berendezések mégis forradalmi változást hoztak, mert a vágáskopasztás folyamatos üzemelésű felső pályára (konvejor) került és a további feladat ennek a technológiának tökéletesítését, teljesítményének növelését jelentette. A pályasebesség óránként 500 db körüli volt. Csodájára jártak a szakmában Schneiderék két darab, pótkocsis hűtő-tehergépkocsijának, amelyet a leszerelő amerikai hadseregtől vásároltak Németországban. Schneiderék hozták be közvetlenül az államosítások előtt Svájcból, a baromfi fagyasztási színvonalának javítása céljából az akkor legnagyobb teljesítményű magyarországi hűtőkompresszort, a 250 ezer kalóriás Escher—-Wiss berendezést. Ugyancsak amerikai tapasztalatok alapján fejlődött tovább a gyártmányszerkezet. Jellemző, hogy még a termékek kidolgozási módjának megnevezése is erre utalt két évtizeden keresztül, és a szakmai zsargonban még évekig tovább élt. Az amerikai E nevet viselte a belezett, amerikai IE volt a belsőség nélküli (grill) és amerikai III. a visszahelyezett belsőséggel gyártott csirke-pulyka. Egyoldalú piacának megfelelően német rövidítéssel viselte nevét a korszerűsített liba- és kacsatermék. Elnevezésük ODOL liba (kacsa) volt. Nem más, mint „ohne Darm und ohne Leber” (bél és máj nélkül). A megváltozott piaci igényekhez való gyors igazodás, a javuló nyersanyaghelyzet 1947-re 6900 tonna vágott baromfi exportját tette lehetővé, amely az
