Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
Baromfiipar 341 Csirkekopasztók Orosházái1, 1942 Forrás: dr. Gulyás Mihály: Baromfipiac és baromfifeldolgozás Orosházán. Kézirat, 1969 tonságát. Ilyen okokkal magyarázható, hogy a dolgozók jelentős része cigány volt. A nődolgozóknál 50. a férfidolgozóknál 10—20%-ot is elért a cigányság aránya, de az idénymunkásoknál — különösen az Alföldön — 90%-ot is képviseltek. Gyakran a család apraja-nagyja az üzemben dolgozott, és vándorló természetük, képzetlenségük különösen alkalmassá tette őket arra. hogy a néhány hónapos szezont dolgozzák le. Az üzemekben uralkodó állapotok megfeleltek ősi szokásaiknak. Szervezkedésüktől, szervezett követeléseiktől a tulajdonosoknak nem kellett tartaniuk. Elégedetlenségüknek a munkavezetővel folytatott vitákban, perlekedésben adtak hangot, és végső esetben egyszerűen elhagyták munkahelyüket. Emberi bánásmód esetén, kulturált körülmények között hamar beilleszkedtek az üzemi rendbe. A felszabadulás után sokan szereztek magasabb képesítést, vezető egyéniségekké váltak társaik között, és számosán jutottak vezető beosztásokba. Az üzemek nem cigány származású dolgozói sem éltek kedvezőbb körülmények között. A tulajdonosok kihasználták a munkanélküliséget, visszaéltek azzal, hogy minden reggel hosszú sorban álltak a munkát keresők a kapuknál. Egyes üzemekben az elkeseredettség és elégedetlenség olyan nagyfokú volt,
